A kanalasgém és a batla
A kanalasgém és a batla
Magyar neve kanalasgém (Platalea leucorodia), pedig ez a fehér színű, a begyén kissé sárgásan színezett madár is a gólyákkal tart rokonságot. Legnagyobb, Európa-hírű telepe a Hortobágy nagy halastavainak nádasaiban van. Míg a gémfélék vadászat közben többnyire mozdulatlanul, nemegyszer hasig állnak a vízben, és a felbukkanó zsákmányt csőrük villámgyors, szigonyozó mozdulatával fogják meg, a kanalas gémek kis csapatban a sekély vízben szürcsölve keresik táplálékukat, főleg vízirovarokat, békalárvákat és apró halakat. A hegyi részén lapított csőrük is ehhez idomult. Repülés közben kinyújtott nyakuk távolabbról is megkülönbözteti őket a behúzott nyakkal repülő, szintén fehér kócsagoktól.
A kanalasgém-telep a sűrű nád között épül. A fiatalok önállósodása után a madarak kóborolnak, és sokfelé láthatók. Szeptember végén és októberben indulnak a Földközi-tenger medencéje felé, ahonnét tavasszal, március második felében érkeznek haza.
Az íbiszekhez tartozik a gólyákkal rokon batla (Plegadis falcinellus). Hosszú csőre lefelé hajló, tollruhája feketésbarna, a nyakán, a fején és a vállain bíboros csillogással. Fél évszázada még vagy ezer párja költött a Kis-Balaton területén, majd teljesen eltűnt hazánkból, mint fészkelő. Csak újabban költ ismét kis számban, de ezúttal a keleti országrészben, a Hortobágyon és a Tisza mentén.
A kanalasgém nevével ellentétben a gólyákkal rokon madár
S. E.
