A dévérkeszeg, a garda, a viza és a dunai ingola
A dévérkeszeg, a garda, a viza és a dunai ingola
A hazai vizekben előforduló keszegfajok közül a dévér (Abramis brama) a legismertebb. Általában félkilós példányok kerülnek hálóba, de előfordulnak több kilós dévérek is. Teste jellegzetesen magas, oldalról lapított, átúszójának vége feltűnően hegyes. Színezete felül szürkésfekete, oldalain a pikkelyek ezüstösen csillognak. Tavakban és folyókban egyaránt előfordul, április végén kezd ívni, amikor a sekélyebb parti vizek már 13-14 °C-ra melegedtek fel. Ilyenkor néha nagy tömegben lehet megfigyelni. Egy-egy nőstény akár 150 000-250 000 ikrát is rakhat. Az ivadék, ha megéri, 3-4 éves korára válik ivaréretté. A dévérkeszeg a balatoni halászhajók leggyakoribb zsákmánya.
Ugyancsak a Balatonban fordul elő nagyobb számban a garda (Pelecus cultratus) is. Jellegzetes alakú hal, megnyúlt teste oldalról lapított, szája úgynevezett felső állású, felfelé nyílik. Háta kékeszöld, oldalai ezüstösek, általában 30-40 cm hosszú. Tulajdonképpen a tengerből a folyókba felúszó halfaj, de a balatoni állomány már nem vándorol. Herman Ottó idejében a garda, a tihanyi halászok "látott hala", még nagyon gyakori volt. Helyi elnevezése onnét származik, hogy a tóban mozgó halrajokat a Tihanyi-félsziget egy magas pontjáról figyelték, és az onnét leadott jelzések segítségével irányították a halászhajókat.
Régebben szinte menetrendszerűen bukkantak fel a Dunában a Fekete-tenger felől érkező különböző tokfélék, köztük az óriásira növő viza (Huso huso). Erre utal egyebek mellett a Vizafogó elnevezés is. Ma már csak egészen ritkán kerül hálóba egy-egy ilyen hatalmas példány, útjukat állják a vízszabályozások és a Duna alsó szakaszán működő vizacsapdák.
A hazai halfauna talán legtitokzatosabb életű tagja a dunai ingola (Eudontomyzon Danfordi). A kifejlett állat alakja az angolnáéra emlékeztet, teste hengeres, megnyúlt. Parazita életmódú halfaj, jellemző a kifejlett állatok kör alakú, tölcséres szívószája. Körülbelül egy évig élnek úgy, hogy rászívják magukat a puhább bőrű halak testére, és a szarufogaik segítségével ejtett sebekből szívott vérrel és testnedvekkel táplálkoznak. Később beszüntetik a táplálkozást, bélcsatornájuk elsorvad, kifejlődnek az ivarszerveik, és a tiszta vizű patakokban áprilisban leívnak. A lárvák eleinte vakok, szemeik nem fejlődtek ki, 3-4 év szükséges ahhoz, hogy ivarérettekké váljanak. Addig az iszapban élnek, és szerves hulladékkal táplálkoznak. Kifejlődésük után 30 cm hosszúságot érhetnek el. A dunai ingola viszonylag ritka, védett halfajunk. Lárvái néha a Duna-holtágak menti vízzel teli gödrök iszapjából is előkerülnek.
Az álló és lassú folyású vizek jellegzetes csapathala a veresszárnyú keszeg. Testnagysága 20-25 cm lehet
A keszegek gyakran csapatosan úszkálnak a nádszálak között
S. E.
