A kék fadongó és a poszméhek
A kék fadongó és a poszméhek
Öreg, kiszolgált villanyoszlopok körül látjuk repülni a kékesfekete színű, zömök testű kék fadongót (Xylocopa violacea). Szárnyai is sötétkékek. Déli elterjedésű faj, nálunk csak egy nemzedéke fejlődik. Hím és nőstény egyaránt áttelelnek, majd utóbbi az öreg, korhadó oszlop gondosan megválasztott helyén arasznyi mélységű lyukat rág. A végében sejteket épít, ezekben helyezi el a leendő lárvák táplálékát képező, virágporból és nektárból gyúrt pollengolyócskákat. Megfigyelték, hogy a kék fadongó szívesen petézik ugyanabban az oszlopban, ahol maga is meglátta a napvilágot. Egyébként nyugodt, barátságos természetű rovar, egészen közelről figyelhetjük anélkül, hogy támadásától kellene tartanunk.
Zömök, szőrös testükről ismerhetjük fel a poszméheket, melyek egyik-másik képviselője már kora tavasszal megjelenik, és alacsonyan repülve az erdei avar felett, nyíló virágot keres. Gyakori a vaskos, szőrös potrohán narancssárga, fekete és fehér színekkel ékes földi poszméh (Bombus terrestris). A család, nevének megfelelően, a föld alatt lakik, de a lakók száma meg sem közelíti például a méhekét, legfeljebb félezerre tehető. A reggeli órákban a bejárónyílás mellett szolgálatot teljesítő poszméh szárnyainak gyors rezegtetésével a ventilátor szerepét tölti be, az üreg elhasznált levegőjét igyekszik frissre cserélni.
