A legnagyobb: az éjjeli pávaszem; kártevő lepkék
A legnagyobb: az éjjeli pávaszem; kártevő lepkék
Ritkán látni, pedig egyike a legszebbeknek az éjjeli pávaszem (Saturnia pyri). A legnagyobb termetű lepkefaj Európában, elérheti a 12-14 centimétert is. Vörhenyesbarna szárnyain nagy pávaszemek ülnek; a szárnyak széles, hátulsó szegélye sárgás árnyalatú fehér. A kifejlett hernyó 8-10 centiméter hosszú, színezete világoszöld, a testszelvényeken sorokba rendeződött égszínkék szemölcsökkel. A nagy éjjeli pávaszem nősténye illatanyagokat bocsát ki, ezt a hímek nagyon messziről, kedvező légáramlás esetén akár ezer méterről is megérzik, és feléje repülnek. Tavasszal párzanak, a nőstények petéiket gyümölcsfákra rakják. A kifejlett példányok napközben fatörzsekhez simulva pihennek.
A rovarok, így a lepkék között is akadnak kártevők. A tengerentúlról behurcolt amerikai fehér szövőlepke (Hyphantria cunea) például komoly károkat okozhat a gyümölcsfákon. Hazánkban a negyvenes években kezdett terjeszkedni, ma már gyakorinak számít. A fehér színű, zömök lepke szárnyait apró fekete pettyek díszítik. Tora feltűnően bolyhos. Az erősen szőrös hernyók 2-3 cm hosszúak, fejük fekete, testük sötétszürke. Kikelésükkor hálószövedéket készítenek, és abban rejtőzve rágcsálják a leveleket. Később szétmásznak és úgy táplálkoznak tovább, majd csoportokban gyülekeznek és bebábozódnak. A bábokból a nyár végén repül ki a második nemzedék. A petéket számos rovar, katicabogarak, fátyolkák és mások pusztítják; a lepkéket a cinegék, füzikék, légykapók és mezei verebek tizedelik. A gyümölcsösökben helyenként még így is nagy károkat okoznak.
Nagyon elszaporodhatnak a kertekben az araszolók is. A kis téli araszoló (Opherophetra brumata) áttelelt tojásaiból még a rügyfakadás előtt kikelnek a hernyók, megrágják a gyümölcsfák hajtásait, később a sziromleveleket. Néha annyian vannak és olyan jó étvággyal rágnak, hogy a májusi gyümölcsfákon egyetlen levél vagy virág sem marad. Éjszaka tevékenykednek, nappal mozdulatlanul pihennek, zöld színük tökéletesen elrejti őket. Nagyon jellegzetes az araszolók mozgása. Amikor a hernyó elindul az ágon vagy a levélen, testét hosszan előrenyújtja, majd a hátulsó részt maga után húzza, miközben a háta magasra felpúposodik. Ha megzavarjuk, először araszolva próbál menekülni, de amikor látja, hogy ez nem segít, egyszerűen leejti magát az ágról a fű közé.
Ma már nagyon sok rovarfaj, köztük lepkék is, védettek, nem szabad őket elfogni és gombostűre tűzni. Az iskolai rovargyűjteményekben a megszáradt lepkék szárnyai, csápjai az állandó mozgatás miatt könnyen letörnek, és az anyag használhatatlanná válik. Bemutatásra sokkal alkalmasabbak, esztétikusak és nem követelik az állatok életét a színes diafelvételek, melyek a lepkéket eredeti környezetükben ábrázolják.
A kutyatej szender hernyója csodálatos színeivel tűnik fel
S. E.
