Nyitvatermők
Nyitvatermők
A legősibb, már maggal rendelkező nyitvatermők is még annyira hasonlítottak a páfrányokra, hogy csupán akkor tudták elkülöníteni őket, ha a leveleken spórát (ekkor páfrány) vagy magot (ekkor nyitvatermő) találtak. Ezért ezt a csoportot magvaspáfrányoknak nevezték el, habár nyitvatermők. A magvaspáfrányok ma már kihalt növények, a felső devontól (mintegy 360 millió éve) a kréta időszakig (mintegy 137 millió évig) éltek.
A nyitvatermők a harasztokhoz képest nagy lépést tettek előre a törzsfejlődésben azáltal, hogy először ebben a csoportban alakult ki a virágporszem, a magkezdemény és a mag. Az ivaros folyamat többé nincs vízhez kötve, mivel a magkezdeményre jutott (széllel, rovarral) virágporszem pollentömlőt hajt, és a hím ivarsejtek azon keresztül termékenyítik meg a női petesejteket.
A mag kialakulása a törzsfejlődés egyik legfontosabb lépése. Segíti a növény elterjedését, védi az embriót és táplálja (sziklevelek) az új, fiatal növénykét a növekedés kezdetén. A nyitvatermők kizárólag fás növények, a lágyszárúság csak később, a zárvatermőknél alakult ki a törzsfejlődés folyamán.
A nyitvatermőknek több csoportja van, ezek közül a fenyők a legelterjedtebbek jelenleg a Földünkön. Hatalmas tajgaerdőket alkotnak az északi mérsékelt övben, de számos fajuk él a déli féltekén is. Köztük találjuk a Föld legidősebb növényét, a mintegy 4000 éves szálkásfenyőt és az óriási mamutfenyőket Kaliforniában, az ázsiai templomkertek páfrányfenyőjét, a mediterrán ciprusokat, az észak-amerikai mocsárciprust, a havasokban élő luc- és jegenyefenyőket és a végtelen tajgát alkotó erdei fenyőt, vörösfenyő fajokat.
A többi nyitvatermőcsoportban jóval kevesebb, de nagyon érdekes és ritka növényfajokat találunk. Ilyenek pl. a trópusokon élő szágópálmák, amelyeknek semmi közük a pálmákhoz, csak hasonlítanak rájuk, s helyesen cikásznak nevezzük őket. A világ egyik növénycsodája a velvicsia, ami már csak Dél-Afrikában, a Namíb-sivatagban él, és semmihez nem hasonlítható, különleges növény. Egy-egy példánya 5-600 éves. Ilyen a hazánkban is élő csikófark, ami leginkább egy lombját vesztett törpecserjére hasonlít. Ez a legkisebb nyitvatermő növény.
Hazánkban 8 őshonos nyitvatermő faj él, s ebből 7 fenyő. Leggyakoribb az erdei fenyő és a boróka, legritkább a csikófark, ami már védelem alá is került, s ami nem tartozik a fenyőkhöz.
Mint egy növényi szörny, olyan a világ legkülönösebb növénye, a nyitvatermő velvicsia. Egyedül Afrikában, a Namíb sivatagban él
