Folyóiratok, írói csoportok
Folyóiratok, írói csoportok
A korszerű irodalmi tájékozódást a "pécsiek" hozták, azok a baloldali értelmiségiek, akik a Pécs-Baranyai Szerb-Magyar Köztársaság felszámolása után a Vajdaságban kerestek életlehetőséget. Fiatalok voltak valamennyien, alig 20 esztendősek, a Nyugaton, Adyn nőttek, Kassák iskolájába jártak.
A közülük való Csuka Zoltán (1901-1988) aktivista verseskötete volt a jugoszláviai magyar irodalom legelső könyve (Megyünk, 1923). Ő indította el az első magyar nyelvű folyóiratot Jugoszláviában Út címmel 1923-ban, s ő volt a kezdeményezője a tartósan életképesnek bizonyult Kalangyának is (1932-1944). Szenteleky Kornélban (1893-1933) kortársai az irodalmi vezért, a Vajdaság Kazinczyját tisztelték. Költő, próza- és tanulmányíró, eszmeadó, szerkesztő volt; ugartörő, irodalomalapító, antológiákat szerkesztő, könyvsorozatokat indító, a szerb irodalom értékeit fordító. Az önálló vajdasági irodalom felnevelése mellett hidat kívánt építeni a magyar, a szerb és a horvát kultúra és a különböző országokban élő magyar kisebbségek szellemi és művészi törekvései között. Folyóiratában, a Vajdasági Írásban, majd a Kalangyában minden értéknek helyt adott: közölte – többek között – Szirmai Károly, Majtényi Mihály, Fekete Lajos, Herceg János, Laták István és Gál László írásait.
A Kalangya körül elsősorban a polgári szemléletű írók gyülekeztek. A szocialista irányba tájékozódóknak a Híd (1934-1941) lett a fóruma. A lapban – a társadalmi változás gondolatát előkészítő és népszerűsítő írások társaságában – a szépirodalmat Lőrincz Péter, Laták István, Gál László, Thurzó Lajos és mások képviselték.
