A század negyvenes éveiben jutott uralomra az a régen készülődő, s még ezután is hosszú életet megérő irodalmi irányzat, melyet népiesség néven ismerünk. Ebben az időben – nem függetlenül a reformkori politikai eszméktől sem – komoly méretekben megnőtt az érdeklődés a nép élete és költészete iránt: jelentős folklórkutatás indult meg – a legjelesebb képviselő e téren a filozófus-irodalmár Erdélyi János volt, kinek tanulmányai az egész népiességnek biztosították elméleti alapjait -, egyre több népköltészeti gyűjtemény került kiadásra (Erdélyi János: Népdalok és mondák, 1846, Kriza János: Vadrózsák, 1863), az irodalom pedig mind témaválasztásában, mind stílusában egyre inkább a népi formákat próbálta meg követni. A legkedveltebb műfaj – a romantika dalkultuszától is ihletetten – a népdal lett: a költők személyes érzelmeiket egyre inkább a népdalok eszköztárának, képeinek alkalmazásával óhajtották elmondani, s a biedermeier (a. m. derék, erkölcsös; a napóleoni háborúk után kialakult stílus) költői ízlésének túlbonyolítottságával szemben egyszerűsített nyelvi kifejezés formákkal éltek; jeles képviselői ez irányzatnak Tompa Mihály (1817-1868) és Lisznyai Kálmán (1823-1863) voltak.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.