Dráma és színház a 19. században
Dráma és színház a 19. században
A 18. század közepén Magyarországon színjátszás elsősorban az iskolákban volt, csak a század végére kezd megfogalmazódni a hivatásos, modern színjáték igénye, az állandó színház megteremtésének vágya. Hosszú, viszontagságos út vezetett odáig, hogy ekkorra minden városunkban állandó kőszínház épülhetett, s Budapest színházi élete igen nagy változatosságban, sok és sokféle színházban bontakozhatott ki.
Kultsár István, Széchenyi István és Földváry Gábor Pest megyei alispán támogatásával, nemzeti összefogásból épült fel a Pesti Magyar Színház
A 18. század vége felé Magyarországon kibontakozófélben volt a nyllvános magyar nyelvű színjátszás. A katolikus és protestáns iskolákban bemutatott színdarabok, a 16. századi hitvitázó drámák tulajdonképpeni "folytatásai" jelentették a színi kultúra megindulását. Ezek az alkotások, melyek bibliai, klasszikus mitológiai jelenetek színre állítása során, pár szórakoztató mozzanat beiktatásával kívántak erkölcsnemesítő tanulságokat szemléltetni a tanuló ifjúság és a meghívott közönség számára, még a század végén is meglehetősen archaikus jellegűek voltak. Néhányuk ennek ellenére időnként ma is színre kerül, elsősorban a történeti érdekesség kedvéért, mint Csokonai Vitéz Mihály műve, Az özvegy Karnyóné és a két szeleburdiak (1799).
A század utolsó évtizedére azonban már jelentős igény mutatkozott a német, francia minták után elképzelt modern magyar színjáték iránt. A nagy klasszicista elvek alapján, melyek szerint a legfenségesebb irodalmi műfaj a tragédia, már több írónk is tett kísérletet drámaírásra – köztük Bessenyei -, vagy fordításra – megjelent Corneille híres tragédiája is, gróf Teleki Ádám magyarításában Czid címmel 1773-ban. A darabok előadása azonban, színház és színtársulat híján, nem volt lehetséges: Magyarországon ekkor vagy főúri zártkörű ünnepélyeken, vagy – a túlnyomóan német lakosságú városokban, így Budán és Pozsonyban – német nyelvű polgári színházakban lehetett találkozni a modernebb igényű színjátszással.
Az első pesti magyar színház
A vándorszínészettől a Nemzeti Színházig
Katona és Kisfaludy
A polgári színjátszás felé
