Az írástípusok

Full text search

Az írástípusok
Az írás első, kezdeti fokán képírást jelentett. A sokszor megcsodált őskori sziklarajzok azonban még nem sorolhatók ide, mert bennük a jelek használata még nem találkozott az írásra jellemző határozott gondolatközlési szándékkal. A képírás (piktográfia) csak átmeneti szakasza lehetett az írástörténetnek, mert csak a konkrét dolgokat jelölte, és nem tudta visszaadni a beszéd nyelvtani elemeit, még a szót és a mondatot sem. Ezért nehezen olvasható volt, viszont képeit bármely nyelven elolvashatták. A nemzetközi turizmus kiszélesedésével manapság ismét széles körben használják tájékoztatásra a képjeleket (piktogramokat).
A nagy ókori kultúráknak, az egyiptominak, a mezopotámiainak és a kínainak az írásrendszerei hamar túljutottak a tiszta képírás szakaszán, és fogalomírássá (ideográfia) fejlődtek. A két láb jele például nemcsak magát a két lábat jelentette, hanem a járás fogalmát is kifejezte. Ezeknek a fogalmaknak az írásjelei lényeges jellemzőiknek a vázlatos rajzai voltak, mint a láb esetében is. Ezt az írást még mindig bármely nyelven el lehetett olvasni, a kínai fogalomjegyeket japánul is. A fogalomjelölés szóírássá fejlődött, mert a fogalom nem más, mint a szó jelentéstartalmának a magja, amit beszédben aktualizálva fogalmi elvontságából életre keltünk.
Az elolvasott szónak azonban nemcsak ]elentése, hanem ahogy kimondjuk, hallható hangalakja is van. Ez lehetővé tette, hogy a konkrét fogalmak jeleit az ugyanolyan hangalakú elvont jelentésű fogalmak jelölésére is felhasználják. Az óegyiptomiban például a jól lerajzolható lant szó w f r hang alakja megegyezett a jó szó szintén nfr hangsorával, ezért aztán a lant írott jelével kezdték leírni a jó szót is. A lant konkrét jele tehát elveszítette fogalmi értékét, a tartalom többé nem számított, közömbössé vált, a jelek egyes hangelemeinek a rögzítése vált fontossá, ami úgy is történhetett különösen idegen neveknek a leírásakor, hogy az egymás után következő szójeleknek csak az első hangjait olvasták össze, a többit elhagyták, és így kapták meg az ő nyelvükön semmit sem jelentő idegen szónak az írásképét, s evvel eljutottak az egyes hangokat jelölő betűíráshoz. A Sínai-félszigeten dolgoztatott más, sémi nyelvű emberek Kr. e. 1500 táján az egyiptomi írást a maguk nyelvének az írásához használták.
Annak a jeleit csak egy-egy hang jelölésére vették át, amelyeknek a kombinációjával minden szót le tudtak írni. Betűírásuk azonban nyelvük sajátságainak megfelelően csak a mássalhangzókat jelölte. De maga az átadó egyiptomi hieroglif írás sem volt igazán képírás, hanem képszerű jeleket használó mássalhangzóírás, melyben az eredeti, valóban képszerű jelek mellett kialakultak hangcsoportoknak, sőt egyes hangoknak a jelei is, tehát betűk. Ezeket még az olvasást megkönnyítő meghatározó jelek egészítették ki. Éppen erre kellett rájönni megfejtésekor, túllépni a megfejtés útjában álló tévképzetnek, hogy a hieroglif írással kezdődő egyiptomi írás képírás.
A sémi nyelvű népek körében kialakult hangokat jelölő betűírásnak a legjelentősebb változata a Kr. e. 1000 körül a Földközi-tenger közvetítő kereskedelmét kezükben tartó föníciai városállamokban (a mai Libanon területén) alakult ki, A föníciaiak is a szavak jeleiből első hangjaiknak a betűjelét alakították ki. Például így lett a házat jelentő béth szó jeléből első hangjának a b-nek a jele (betűje), a tevét jelentő gimelből pedig a g hang betűje.
Ezt az írást ismerte meg az első európai kultúra: a görög is, amely változtatás nélkül átvette a tizenhat föníciai mássalhangzót. A betűk formája, sorrendje, nevüknek a hasonlósága a bizonyítéka ennek. (Pl. a b béta, a g gamma neve.) A görögben nem használatos föníciai mássalhangzók betűit pedig magánhangzóiknak a jelölésére alkalmazták. Így létrejött huszonnégy betűs ábécéjük már a Kr. e. 6. századra megszilárdult, és azóta is használják Görögországban. Ezt a görög betűállományt alakították át a maguk számára az itáliai latinok (rómaiak), amely a kereszténységnek a kora középkori elterjedésével az európai népek nagy részének, így a magyarnak az írása is lett. Csak a keleti keresztények, az oroszok, a bolgárok, a szerbek írnak másképpen. Ezeknek a szláv nyelvű népeknek a részére a 860-as években Konstantin Cirill készített ábécét, ez azonban nem a mai cirill írás, ezt csak tanítványai fejlesztették ki a bolgár udvarban a görög nagybetűs írásból és Cirill ún. glagolita ábécéjéből. Szintén a sémi betűírás alapján fejlesztette ki írását az arab világ, India, Közép- és Délkelet-Ázsia. A nagy világnyelvek közül csak a kínai és a japán írása nem fejlődött betűírássá.

Konstantin Cirill alkotása: a glagolita ábécé, és a tanítványai által kifejlesztett cirillírás

A betűírások családfája

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi