A magyar nyelvű kódexírás évszázada
A magyar nyelvű kódexírás évszázada
A Mátyás- majd a Jagelló-kori (1490-1526) latin nyelvű humanista irodalom mellett, azzal egy időben a magyar nyelvű kódexirodalom felvirágzásának lehetünk tanúi. A túlnyomórészt fordításokban fennmaradt művek általában jóval régebbi szövegek későbbi másolatai.
Az első teljesen magyar nyelvű kéziratos könyv az 1440 körüli másolatban fennmaradt Jókai-kódex. Az ezt követő évszázadból ismert mintegy félszáz magyar nyelvű kódex jellegzetes középkori műfajokat hagyományozott az utókorra. (A kódexeket általában őrzési helyükről vagy első ismertetőjükről, tulajdonosukról nevezték el. A Jókai Mór nevét viselő Jókai-kódex e tekintetben kivétel. Az elnevezés abból ered, hogy a Londonba került kódexet 1925-ben, az író születésének százéves évfordulóján vette meg a magyar állam.)
A Jókai-kódex a Szent Ferencnek és társainak életéről és csodáiról szóló legendafordításokat tartalmazza. Szent Margitnak, IV. Béla király leányának életéről és csodáiról számol be a Margit-legenda (1510). A másolónak, a margitszigeti domonkos kolostorban élt Ráskai Leának a keze nyomát még további négy kódex őrzi. Ezek közé tartozik a Cornides-kódex (1514-1519), amely az egyházi év nagyobb ünnepeire való prédikációkat és a nőszentek legendáit tartalmazza. Szintén legenda- és prédikációszövegek maradtak fenn a legterjedelmesebb magyar kódexben, az Érdy-kódexben (1526-1527), amelynek szerkesztőjét Karthauzi Névtelenként emlegeti az irodalomtörténet. A középkori magyar prédikációk számára mintát jelentettek a latin nyelvű gyűjtemények, melyek közül a legfontosabbak a ferences Temesvári Pelbárt (1440-1504) és Laskai Osvát (1450?-1511) külföldön nyomtatott művei. Három 15. századi kódexünk (Bécsi kódex, 1450 k., Müncheni kódex, 1466, Apor-kódex, 15. sz. vége) őrzi az ún. Huszita Biblia szövegének másolatait. Ez az első (eredetileg talán teljes) magyar bibliafordítás, amelyet a prágai egyetemen tanult s Husz János tanaival megismerkedett Pécsi Tamás és Újlaki Bálint papok készíthettek el 1416 és 1441 között.
Az említett három kódex e fordítás egyes részeit tartalmazza. Jelentős nyelvemlékünk a Jordánszky-kódex (1516-1519), amely második bibliafordításunk, s bár az Ószövetséget erősen kivonatolja, csaknem teljes Újszövetség-fordítást ad. A Sándor-kódexben (16. sz. első negyede) maradt fenn az első magyar nyelvű drámai szöveg (Három körösztyén leán), amely a korábbi liturgikus drámák és misztériumjátékok világából kilépve tragikus és vígjátéki elemeket egyaránt tartalmaz. Ismeretlen leírója egy 10. századi német apáca művét dolgozta át, némi aktualizálással: a török császár fogságába esett szüzek érintetlenségük megőrzésével nyerik el a mártíromságot. A vallásos irodalom műfaji sokszínűségét bizonyítják a kódexekben fennmaradt himnuszok, Mária-énekek, elmélkedések, zsoltárfordítások.
A Kinizsi Pálné Magyar Benigna számára készített pálos eredetű imádságos könyvben (Festetics-kódex, 1494 előtt) például Petrarca bűnbánati zsoltárainak fordítása is megtalálható. Az evangéliumi részleteket, példákat, prédikációkat, imádságokat is tartalmazó, a margitszigeti apácák által másolt Érsekújvári kódexben (1529-1531) olvasható Alexandriai Szent Katalin több mint négyezer soros verses legendája. A Peer-kódex (16. sz. eleje) értékes szövegei közül említésre méltó a Szent Lászlóról szóló ének, Vásárhelyi András Mária-éneke és Apáti Ferenc Cantilenája. Ez utóbbi az egyik legsikerültebb középkori világi magyar vers, szerzője vágáns (a. m. vándordiák, vándorénekes) hagyományok folytatójaként élesen bíráló szatírát ad a társadalom különböző rétegeiről. Nem kódexben, hanem különálló szövegként 1476-ból maradt fenn első históriás énekünk, a Szabács viadala, amely Mátyás egyik délvidéki hadi sikeréről számol be. A 15. század végén készült könyvbejegyzés formájában ismerjük első szerelmi témájú költeményünket, vagy annak egy darabját (Soproni virágének), amely mindössze két sor:
Virág tudjad, tőled el kell mennem
És te íretted kell gyászba ölteznem.
És te íretted kell gyászba ölteznem.
