A hangok stílushatása

Full text search

A hangok stílushatása
Hangjainknak zenei hatása is van – a szavak, a jelentéstartalomtól többé-kevésbé függetlenül is hangulatot képesek ébreszteni. Álom, bazsalikom, lant, csillámlik, költő, zeng, balzsam, délibáb, alélt stb. szavaink kellemes hatásúak, szemben ezekkel: csámcsog, poroszló, bosszú, trehány, puruttya, trutymó, krákog, rikácsol. Ez esetben mindössze arról van szó, hogy a zöngés mássalhangzók és a magánhangzók többségbe kerülvén dallamosabb, kellemesebb az akusztikai hatás; a zöngétlen mássalhangzók, a magas magánhangzók, a mássalhangzó-torlódások kellemetlenebbek. Nagy költőink a hangok zenei hatásával sokat törődtek: "Bús donna barna balkonon / mereng a bíbor alkonyon." (Babits M.) "Ősz húrja zsong / Jajong, busong A tájon, / S ont monoton / Bút konokon / És fájón." (Paul Verlaine, Tóth Árpád ford.)"Fülembe cseng egy kábító, komor szó, / csillagtalan homályos éjidőn. / Ágyam szorít, mint egy fehér koporsó, / ..." (Kosztolányi D.)
Többnyire azonban összefügg a szó jelentése és hangalakja a szépség megítélésében, az általa keltett hangulat érzésében. Vörösmarty sorai: "A vész kitört. Vérfagylaló keze / Emberfejekkel labdázott az égre, / Emberszívekben dúltak lábai." a jelentéssel együtt a hangalakban is felidézik a rettenetet, míg Arany az egyébként lüktető, drámai V. Lászlóban egy pillanatnyi idillt teremt: "Lágyan zsongó habok / Ezer kis csillagot / Rengetnek a Dunán."
Legerőteljesebb a hangutánzó és hangulatfestő szavak stilisztikai hatása, melyek eleve erre a célra "születtek": "Lomha földi békák szanaszét görögnek, / Csapong a denevér az ereszt sodorván, / Rikoltoz a bagoly csonka régi tornyán. (Arany J.)
Táblázatunk szemlélteti, hogy a magyar szókincs szavai e meghatározó jellegzetességek alapján milyen szófaji kategóriákba sorolhatók be, s ennek megfelelően milyen a mondatbeli viselkedésük. Természetesen ez is elvont, nyelvtani rendszerezés, ami jó közelítéssel összefoglalja és jellemzi nyelvi elemeink beszédbeli viselkedését, de mint minden absztrakció, a valóságnál szegényebb: az élőbeszédben is, az irodalomban is igen gyakori, hogy elvileg tiszta szófajú szavak természetüktől idegen szerepben, szokatlan, "szabálytalan" toldalékolással jelennek meg: "Nem enged a negyvennyolcból"; . . a vőlegény igent mondott, szeretleket mondott" (Mikszáth K.); " .. tudsz mosolyogni, mikor sírhatnékod van" (Móra F.); ". . . sót mér, krumplit, kenyeret, hozomra..." (József A.); "Lelkem minden húrja átrezeg a jajtul" (Arany J.); "Ez itt kettő"; "Igen régi ez a könyv." "Meglehetősen módos ember." Emellett szavaink közül jó néhánynak eleve "kettős" természete van: a mondatösszefüggés szerint más-más szerepben bukkanhat föl: "Délelőtt elmegyek hozzád." de: "Árnyékot írna lassan a lassú délelőtt, " (Radnóti M.); ". . . kit nehéz vas dönte sírba," (Arany J.); de: "vas izmai vannak" stb. A rendszertani szabályosságtól való eltérés mind az élőbeszédben, mind az irodalomban fokozza a nyelv megjelenítőerejét, stíluseszköz: tömörít, játékosabbá vagy éppen patetikussá tesz, tehát bátran élhetünk vele. Határt a jóízlés, az ép nyelvérzék szab: a "Kérem az ennit" mondat hároméves gyerektól kedvesen hangzik, de a "Ha kimondom az indulnit, menni kell!" kifejezetten idétlen; a "tök jó" szófordulat már a diáknyelvben is unalmas, a "görögbe, olaszba utazom" pedig helytelen is, kellemetlen hangzású is.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi