Jókai után

Full text search

Jókai után
A század utolsó harmadában a nagy regényörökség megújítása zajlik. Egyrészt előretör az elbeszélés, a novella műfaja: a nagy formát kisebbel helyettesítik – Tömörkény István, az Egri csillagokkal elhíresült Gárdonyi Géza (1863-1922), Petelei István -, másrészt a hősi szemléletet vagy mindennapi történetek megjelenítésével, vagy ironikus kívülállással – azaz a modern, értelmiségi reflexiókkal élő személyiség belső rajzával-váltják fel (Asbóth János: Az álmok álmodója, 1878; Gozsdu Elek: Köd, 1882 stb.). A nagy történelmi témák helyett a nép életének egyszerűsített ábrázolása kap teret (Tömörkénynél vagy Gárdonyi: Az én falum c. novellagyűjteményében), a politikai indíttatású társadalmi bírálat is jelentősen előretör (Tolnai Lajos: Az urak stb.), megjelenik a nagyvárosi (budapesti) élet leírása is – Bródy Sándornál (1863-1924) -, s kitüntetett szerepet kapnak az olyan művek, melyekben a modern élet újonnan felvetődött erkölcsi dilemmái fogalmazódnak meg (Reviczky Gyula: Apai örökség; Gárdonyi Géza: Ida regénye, illetve történelmi köntösben: A láthatatlan ember; vagy Bródy Sándor: Rembrandt). A századközép hatalmas romantikus vízióit egyre inkább kiszorítja a naturalizmusnak (natura a. m. természet, naturális a. m. természethű) pozitivizmus által ihletett – világszemlélete, s a nagy, heroikus, összefoglaló jellegű regényszerkesztést – az egy hős köré rendezett cselekményvezetést – felváltja a mozaikszerű egymás mellé rendelés aprólékos ábrázolási technikája.
A század utolsó harmadának legnagyobb hatású írója kétségtelenül Mikszáth Kálmán (1847-1910) volt. Kirobbanó sikerét novelláinak újításával aratta (A tót atyafiak, 1881; A jó palócok, 1882), melyeknek tömör szerkesztése, lírai hangvétele, érzékeny, finom hangulatisága élesen szemben állt a nagyromantikával. Regényeiben az anekdotikus szerkesztésmód hagyományát folytatta, de rendkívül szellemes, élénk elbeszélőtechnikával és cselekményvezetéssel frissítette fel. Szatirikus képet adott korának társadalmáról, kivált a kor vezető társadalmi rétegéről, a dzsentriről (Két választás Magyarországon, 1893-1910; A Noszty fiú esete Tóth Marival, 1907), éles, impresszionista jellegű politikai karcolatokban rajzolt hatásos életképeket (A Tisztelt Ház, 1886); érzelmes iróniája pedig igen mély belátásokra is képessé tette őt (Beszterce ostroma, 1895).
A század utolsó éveire a nyomtatott sajtótermékek mennyisége meghökkentően nagyra nőtt: ekkorra már az olvasáskultúra, az olvasásnak szokássá válása nagyon széles társadalmi rétegekre terjedt ki (s minden réteg meg is teremtette a maga számára a megfelelő irodalomtípust); számtalan könyvkiadó, újság és folyóirat ontotta az olvasnivalókat. E folyamatban az elbeszélő irodalom nagy szerepet játszott, s kétségtelen népművelő jellegű eredményei mellett igen nagy esztétikai értékeket is teremtett. 19. századi elbeszélő irodalmunk, ha talán nem is éri el a költészet által meghódított magasságokat, olyan erős hagyományt hozott létre, mely aztán a 20. század számára is biztos alapként szolgálhatott.

Dugonics András regényének címlapja

Kétes és gyorsan múló népszerűséget szerzett Gárdonyi Gézának a Göre Gábor bíró úr könyve – az alcím szerint – e jeles férfiú "Mindönféle levelei, kalandozásai és tapasztalattyai az Katufrék sógorral, mög az Durbints sógorral"

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi