Műfajteremtő tényezők
Műfajteremtő tényezők
A szépirodalmi műfajok létéről, csoportosításuk lehetőségeiről Arisztotelész Poétikája óta vitatkoznak a szakmabeliek. Az elméleti problémát az a tény okozza, hogy a szépirodalmi művek csoportokba sorolásához nincs mindenre és mindenkor érvényes szempont, egységes rendezőelv.
A szépirodalom európai története során mindig is különféle közlésformák működtek, és ezek időszakosan kialakították az irodalmi művek hagyományossá váló típusait, a műfajokat.
Ahhoz, hogy egy szépirodalmi műfaj megkülönböztethető, megnevezhető legyen, önálló arcot öltsön, több műfajteremtő tényező bonyolult egybejátszása volt szükséges. Ezek a tényezők az irodalom mint közlésfolyamat részét képezik. Ezt a folyamatot – egyszerűsítve – így képzelhetjük el: valaki (a szerző) valamit (a műben testet öltő tartalmat) valakinek (a befogadó közegnek, személynek vagy közösségnek) eljuttat, mégpedig valahogyan megformált (adott nyelvű, stílusú, hangulatú, terjedelmű, szerkezetű) szöveggel. Mindezekhez járul még a valamikor: egy történelmi, művelődés- és irodalomtörténeti korszak, meg az elődöktől átvett hagyomány.
Ebben az összefüggésben említhetünk meg néhány olyan tényezőt, amelyeknek hatása feltehetően hozzájárult a szépirodalmi műfajok, műfajcsoportok, műnemek létrejöttéhez.
Ilyen tényezők lehetnek:
1. a szerző (vagy szerzők) személyisége, lelkialkata, szemléletmódja (felkészültsége, valóságlátása, képzelete); szándéka, közölnivalója (gondolati, érzelmi, akarati síkon);
2. a mű (a "közlemény") tartalma (tárgya, témája, érzelmi töltése, eszmevilága); szövegformája (verses vagy prózai), jellege (szóbeli, énekelt, írott), terjedelme; külső formája (nyelve, stílusa, ritmusa, szerkezete stb.);
3. a befogadó közeg (a közönség, a "kor") történelmi, társadalmi viszonyai; kulturális, irodalmi hagyományai; lelki-szellemi légköre, igényszintje, szükségletei.
1. a szerző (vagy szerzők) személyisége, lelkialkata, szemléletmódja (felkészültsége, valóságlátása, képzelete); szándéka, közölnivalója (gondolati, érzelmi, akarati síkon);
2. a mű (a "közlemény") tartalma (tárgya, témája, érzelmi töltése, eszmevilága); szövegformája (verses vagy prózai), jellege (szóbeli, énekelt, írott), terjedelme; külső formája (nyelve, stílusa, ritmusa, szerkezete stb.);
3. a befogadó közeg (a közönség, a "kor") történelmi, társadalmi viszonyai; kulturális, irodalmi hagyományai; lelki-szellemi légköre, igényszintje, szükségletei.
Lényegében ugyanezek a műfajteremtő tényezők határozzák meg a megírandó új művek műfaji hovatartozását, a műfaji jelleg megválasztását is.
