Az ember és az őt körülvevő világ
Az ember és az őt körülvevő világ
Amíg az ég az Isten, az alvilág pedig az Ördög birodalma, addig a világot szellemi lények, lelkek sokasága népesíti be. Ezek között magától értetődő természetességgel az ember áll a központi helyen. Óseink – más népekhez hasonlóan – az emberi lét kettős természetét feltételezték: az ember test és lélek, gondolták, az élet és halál kettőssége. Test és lélek találkozása két értelemben is megtörténhet: az egyik, amikor a halál beálltával "elszáll belőlünk a lélek", a másik, amikor még életünkben – az álomban, vagy rendkívüli körülmények és emberek esetében – "kiszáll belőlünk". Az emberi test – sőt hozzá tartozó tárgyai – a lélek hatása alatt állnak; ez nem csupán saját lelke esetében van így: ez a nézet a rossz lélek által való rontás és a mágikus praktikák létjogosultságának alapja.
Az emberi lélek azonban korántsem egyedüli lakója a lelkek földi világának: a természetet szellemlények sokasága népesíti be. Ezek egyik csoportját olyan, nem istenszerű alakok népesítik be, akik ijesztői az arra járó embereknek. Vannak vízilények is: a víziember lábánál fogva rántja a mélybe a birodalmába vetődőket. Viszonylag kevés adat szól a hagyomány szerint az időjárást alakító szellemlényekről: Szélanya barlangjában őrzi a szeleket, a Sárkány pedig a vihar, a jégverés hozója.
A magyar hitvilág ősi alakja a Kísértet, amely alakváltoztatásra, repülésre, hirtelen eltűnésre képes, és határozottan különbözik e fogalom olyan későbbi értelmezésétől, amikor neve a visszajáró halottat jelenti. A szellemlények népes táborába tartoznak a betegséghozó démonok – a fene a guta a nyavalya -, ezek pontos alakjáról alig tudunk valamit. Fontos szereplő a szellemlények táborában az ijesztő lény, a lidérc vagy ördögszerető. Rokonai a gyermekijesztők: a mumus, a bubus, a vasorrú bába. Az úgynevezett alsó mitológia lényei sem ismeretlenek: ilyen a Manó, a Törpe, az Óriás, a Tündér, a Boszorkány. Ők – a korábbi szellemlényekkel ellentétben – az ember közvetlen világán kívül vagy annak peremén élnek: lakhelyük a világvége, a víz alatti palota, de legalábbis a lápok, a barlangok, a lakatlan hegyek.
Szibériai sámánruha, mitológiai alakokkal
