Egyházaink a 20. században
Egyházaink a 20. században
Magyarország történeti egyházai számára a boldog békeidők, a századforduló virágzása után Trianon és a forradalmak súlyos traumát jelentettek. A keresztény-nemzeti eszmék talmi csillogása a 20-as évektől újabb fénykort hozott ugyan, gyökeres belső megújulásra azonban ekkor sem kerülhetett sor. A II. világháború után pedig különösen nehéz idők következtek; a közéletből kiszorult, elnyomott, üldözött és ellenőrzött egyházak ekkor puszta létükért küzdöttek.
Mindszenty bíboros a népbíróság előtt, a vádlottak padján (1942)
A századforduló egyházpolitikai küzdelmei elcsitultával úgy tűnt, hogy a hazai egyházak nyugalmas fejlődés reményében nézhetnek szembe az új századdal. A modern világgal való megbékélés folyamatában egyre több szó esett az egyházak szükséges megújulásáról, szociális felelősségéről és közéleti rendeltetéséről. Hamarosan kiderült azonban, hogy a 20. század a megrendítő változások és a súlyos megpróbáltatások százada lesz, nem a harmonikus fejlődésé.
