Világháború, kommün, Trianon

Full text search

Világháború, kommün, Trianon
A század első éveiben a katolikus egyház egyik legsürgetőbb feladata a gyors ipari fejlődésből és városiasodásból következő problémák megoldása volt. A hagyományos plébániai hálózat még az iparosítás előtti településszerkezethez igazodott; a hatalmasra duzzadt lélekszámú Budapesten és néhány vidéki városban a meglévő plébániák, templomok már nem tudták ellátni sokasodó feladataikat. Éppen ezért a századelőn számos új templom épült, plébániák alakultak, és egyre több szerzetesi közösség is bekapcsolódott a lelkipásztori munkába. Megnövekedett a katolikus egyesületek száma és jelentősége, a Katolikus Népszövetség létrehozásával és a katolikus nagygyűlések rendszeres összehívásával pedig létrejöttek a katolikus egyháziasság és közéletiség új fórumai. Tovább élénkült a katolikus sajtó és könyvkiadás tevékenysége, a katolikus nyilvánosság irányítását pedig olyan nagy formátumú személyiségek vették át, mint a híres egyházi szónok és publicista Prohászka Ottokár, vagy a sajtót irányító jezsuita publicista, Bangha Béla. A hazai protestáns egyházakban a liberális teológia és a hagyományos ortodoxia közötti küzdelem állt a középpontban, de ekkor bontott zászlót a hitéletet a modern társadalom körülményei között megélénkíteni akaró belmissziós mozgalom is.
Az I. világháború kitörésekor a hazai egyházak vezetői lojalitásukról biztosították az uralkodót, ám az egyházi megnyilatkozásokban hamarosan a békére buzdító felhívások vették át a vezető helyet, a gyakorlatban pedig az egyházak karitatív és szociális akciókkal igyekeztek enyhíteni a háborús megpróbáltatásokat. Amikor 1918 őszén a háborús vereséget követően megalakult a Károlyi-kormány, a magyar egyházak vezetői lojalitást ígértek az ország új vezetőinek is. Ezekben a hónapokban vetődött fel először – méltányos kártérítés fejében – az egyházi földbirtokról való lemondás lehetősége, és ismét felmerült a katolikus autonómia megteremtésének terve. A Tanácsköztársaság hatalomra jutásával ez a biztató helyzet gyökeresen megváltozott. Az új, leplezetlenül ateista, egyházellenes felfogású politika előbb az iskolai hitoktatást szüntette meg, majd állami kezelésbe vette az összes iskolákat. 1919 áprilisában rendelet született a vallásszabadságról, az állam és az egyházak szétválasztásáról, valamint – a templomokat és azok kegytárgyait is ideértve – minden egyházi tulajdon államosításáról, egyben pedig a hitélethez szükséges eszközöknek az egyházak használatában maradásáról. Az egyházakkal kapcsolatban illetékes Vallásügyi Likvidáló Bizottság zár alá vette az egyházi földbirtokokat, és deklarálta, hogy a vallási közösségeket magántársulatokként jogszerűen létező, önmagukat a hívek adományaiból fenntartó szervezeteknek tekinti. A hazai egyházak az új hatalommal szemben általában a kivárás álláspontjára helyezkedtek, bár voltak olyan egyházi csoportok is, amelyek a tanácskormány ellen vagy éppen mellette exponálták magukat. Egyházi személyek a vörös- és a fehérterrornak egyaránt estek áldozatául, ám összességében a hazai egyházak komolyabb megrázkódtatások nélkül vészelték át a magyarországi forradalmi eseményeket. Az 1919 őszén hatalomra jutott ellenforradalmi kormány is gyorsan elnyerte a hazai egyházak rokonszenvét, hiszen egyházpolitikájában a jogfolytonosság talaján állt, és visszaállította az egyházak tulajdonjogát földbirtokaik, iskoláik, intézményeik felett. Különösen komoly következményekkel járt viszont valamennyi hazai egyházra nézve a trianoni békeszerződés. A katolikus egyházmegyék nagyobbik fele részben vagy egészben országhatáron kívül rekedt; a hajdúdorogi kivételével elveszett az összes görög katolikus egyházmegye és – kilenc kivételével – minden püspöki székhely is az utódállamokhoz került. Néhány egyházmegyét – pl. Kassa, Szatmár – átszeltek az új államhatárok: itt ideiglenes egyházkormányzást kellett bevezetni, a korábban hatalmas esztergomi főegyházmegye területe zömét elveszítette. A magyar református egyház is elveszítette népes és nagy múltú erdélyi és bihari gyülekezeteit, valamint a kárpátaljai egyházrészeket. Különösen súlyos veszteségek érték – a szepesi és az erdélyi szászok, a szlovák evangélikusok elvesztése következtében – a hazai evangélikus egyházat, amely a népességen belüli arányokat tekintve kis egyházzá zsugorodott. Az új határokon belül az ortodox egyház szinte megszűnt létezni, és arányait tekintve negyedére zsugorodott a görög katolikusság is. A határok változása következtében a megmaradt országterületen megnövekedett a római katolikusok és a reformátusok részaránya. A békeszerződés következtében a magyar egyházak birtokaik és intézményeik felét-harmadát veszítették el, a határokon kívül rekedt magyar katolikusok és reformátusok pedig kisebbségi helyzetbe kerültek – nemcsak etnikai, hanem felekezeti-vallási értelemben is.

Mindszenty bíboros síremléke és az előtte tisztelgő II. János Pál pápa (Esztergom, 1992)

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi