A jozefinizmus

Full text search

A jozefinizmus
Mária Terézia után trónra lépő fia, II. József a birodalmi központosítás és a felvilágosult uralkodói abszolutizmus meggyőződésével nagyszabású, a birodalom egészét, így az egyházat is mélyen érintő rendelkezéseket hozott.
Első lépésként kiadott türelmi rendelete egyenjogúvá tette a protestáns egyházakat, és némi megszorítással lehetővé tette a katolikus egyházból való kitérést. Már uralkodása elején megtiltotta a szerzetesrendeknek, hogy külországi rendfőnökeikkel érintkezzenek, a pápai dokumentumok kihirdetését pedig engedélyhez kötötte.
1782-től – folytatva a jezsuiták felszámolásával már megindult folyamatot – számos szerzetesrendet, mintegy 130 kolostort oszlatott fel. A rendek vagyonából vallásalapot állított fel, amely nagyszabású plébániaalapítási programot szolgált. Ezek felszereléséről is az uralkodó gondoskodott – mégpedig kicsinyes aprólékossággal: a bútorok, az evőeszközök, a miseruhák és egyéb tárgyak számát is meghatározva.
Különösen súlyos következményekkel járt az uralkodónak a papképzésbe való beavatkozása. Megszüntette az összes szemináriumot, és helyettük Pozsonyban, Egerben és Zágrábban, később e kettő helyett Pesten állított fel szemináriumot. Német tanárokat nevezett ki ezekbe az intézményekbe, és szorgalmazta az oktatás német nyelven való folytatását. Többször megváltoztatta a tanulmányi idő hosszát és az oktatott tantárgyakat, az általa előírt tankönyvek között pedig egyháziasnak nem nevezhető protestáns és felvilágosult szemléletű munkák is voltak. Előírta a szemináriumi könyvtárak állományának összetételét, a növendékek lelki neveléséről viszont nem gondoskodott.
A vallási élet egyéb területein hozott rendelkezéseinek egy része szinte komikus. Megtiltotta a zarándoklatokat, szabályozta a misék és körmenetek rendjét. Előírta, hogy minden templomban csak két oltár lehet, amelyeknél egyszerre nem szabad misézni. Előírta az oltáron égő gyertyák számát is. Egyik rendeletében kötelezővé tette, hogy a holtakat községi koporsóban vigyék a temetőbe, ott azonban koporsó nélkül tegyék a sírba, és mésszel öntsék le (ez a rendelkezés birodalomszerte kis híján zavargásokhoz vezetett). Megtiltotta birodalma egyházainak a Rómával való érintkezést, valamint azt, hogy papjaik Róma egyetemein tanuljanak. Végül maga II. József is belátta, hogy rendeletei nem érhetik el a kívánt célt; halála előtt zömüket, így a türelmi rendelet kivételével az egyházat érintőket is visszavonta.
Utódai, II. Lipót és I. Ferenc – ha enyhébb formában is, de tovább gyámkodtak a katolikus egyház felett, a felvilágosult, jozefinista szellem pedig a következő időszak papságának egy részét is meghódította a maga számára. I. Ferenc jozefinista szellemű egyházpolitikájának legfontosabb eleme a püspöki székek betöltésének gyakorlatában mutatkozott meg. Az uralkodó – és esetleg tanácsosai – szemelték ki a jelölteket; véleményt sem Rómától, sem a főpapságtól nem kértek. Ez a rendszer ráadásul azzal járt, hogy a főpapi székek ismét gyakran voltak üresek. Ferenc uralkodása alatt egyébként tovább bővült az egyházmegyék száma: Eger érsekség lett, új latin püspökség létesült Kassán és Szatmáron, Eperjesen pedig görög. Az uralkodó visszaállította a II. József által megszüntetett bencés, ciszterci és premontrei rendeket, majd jozefinista szellemben maga szabályozta a szerzetesrendek belső életét. A továbbélő jozefinizmus jele volt az is, hogy a papok csak uralkodói engedéllyel mehettek Rómába. V. Ferdinánd idejében némileg enyhült ugyan ez az egyházpolitikai kicsinyesség, de a katolikus egyház továbbra is megszenvedte a kormányzat odaadó figyelmét.
A reformkor országgyűlésein időközben olyan új szellemi áramlat kezdett körvonalazódni, amely hamarosan a katolikus egyház jelentékeny ellenfelévé vált. Az 1843-as országgyűlésen kerültek először előterjesztésre a liberalizmus egyházpolitikai programjának elemei, olyanok, mint a valamennyi felekezet közötti teljes egyenjogúság, az állam és az egyház szétválasztásának gondolata. Már ezen liberális szellemiség jegyében került elfogadásra az 1848. III. törvénycikk, amely az egyházzal kapcsolatos kormányzati hatalom gyakorlását a felelős magyar minisztérium hatáskörébe utalta. Az 1848. XX. tc. kimondta a teljes vallásegyenlőséget, egyben pedig azt is, hogy minden egyház egyházi és iskolai szükségletei egyenlő módon a költségvetésből fedeztessenek. A katolikus vallás államvallás jellege így megszűnt, ez azonban azt is jelentette, hogy az eddig az államvallásnak "kijáró" jozefinista gyámkodás is érvényét veszítette.
Ez a helyzet ihlette a katolikus autonómia gondolatát, ami annyit jelentett, hogy a katolikus egyház a jövőben ugyanolyan önállóságot élvezzen ügyei intézésében, mint a többi felekezet. Az autonómia ügyében benyújtott törvényjavaslattal a liberális szellemű országgyűlés nem foglalkozott, később azonban szakított magának arra időt, hogy inkább olyan iskolaügyi törvényt fogadjon el, amely laicizálni rendelte a katolikus iskolákat. A szabadságharc ideje alatt a püspöki kar tagjai zömében tartózkodtak a politikai szerepléstől, néhány főpap, az alsópapság számottevő része és sok szerzetes viszont támogatta a küzdelmet vagy részt vett benne. A megtorlás során többeket kivégeztek, sokan börtönbe kerültek, sokan pedig, közöttük püspökök is, hivataluk vesztésével fizettek vagy száműzetésbe kényszerültek. Ferenc József uralma elején egyébként ismét változások történtek a hierarchiában. Létrejött a gyulafehérvár-fogarasi érsekség, ezen kívül a görög katolikusok Lugoson és Szamosújváron püspökséget kaptak, Zágráb pedig érsekséggé lett. Hamarosan elérkezett a jozefinizmus korszakának lezárása is: 1855-ben konkordátum született a Monarchia és Róma között.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi