Vallás, kultúra, hitújítás
Vallás, kultúra, hitújítás
Az egyházi kultúra világivá válásának folyamata szempontjából a hagyományos magyar társadalom működési módja pusztulásának és a reformáció megjelenésének egyaránt jelentősége volt. A protestáns hitfelfogás bibliás szemlélete mindenekelőtt a nyelvfejlődés szempontjából is fontos értékkel, Károli Gáspár Szentírás-fordításával járult hozzá egy újfajta kulturális virágkor kibontakozásához. A protestáns igény, a kultúra továbbadásának óhaja segítette a könyvnyomtatás gyors fejlődését is. A hitelvi igény és a megsokszorozódó lehetőség harmadikként a közműveltség látványos gyarapodását hozta: megsokszorozódott az iskolák száma, a gyerekek most már a falu egyházközsége által állított iskolában is megszerezhették a tudás alapelemeit. A reformáció egyházai híres kollégiumaik sorának életre hívásával magas szintű tanintézetekkel gyarapították a magyar kultúrát, a külországi egyetemek tömeges látogatása pedig ismét csak – egyre növekvő számban – hozott létre jól felkészült értelmiséget. A korszak igazi fordulata mégis az írott anyanyelvű kultúrában következett be: a hitvitázó és a prédikációs irodalom új, az irodalom és a tudomány művelése számára is pallérozott magyar nyelvet teremtett. Az egyházi kultúra ilyen hatása leginkább Pázmány Péter irodalmi munkásságán mérhető le, aki jelentősen hozzájárult a magyar irodalom és nyelv gazdagodásához is. A protestáns gyülekezeti éneklés és a barokk kor katolikus népének kultúrája gazdagodási lehetőséget kínált a hazai ének-zene kultúra fejlődése számára. Az ellenreformáció folyamatában alakuló jezsuita és piarista iskolák a hagyományos oktatási formákat korszerű tematikával cserélték fel, és – egyebek között – a hazai természettudományos és matematikai oktatás gyökeres átalakulásához is elvezettek. Ismét irodalmi téren: a hitvallások polémiája sodrában megszületett az iskoladráma műfaja, megjelent hazánkban a színjátszás.
A képzőművészet területén – főleg a katolikus egyház, nem utolsósorban a jezsuiták jóvoltából – új művészeti stílus, a barokk vált uralkodóvá; először templomok építészeti és díszítőművészeti megvalósításában, hamarosan azonban már a polgári művészetben is érvényre jutva. A korszak fontos eseménye volt, hogy – a kérészéletű univerzitások után – 1635-ben Nagyszombatban Pázmány megalapította az ország első, máig működő egyetemét, amely a felsőfokú képzés jövőjét hosszú időre megszabta. E korszak fordulatot hozott a mecenatúra szempontjából is. Ebben a században az egyház már nem szinte egyedüli támogatója a kultúrának; most már egyre inkább az egyházi kultúra művelői szorultak – főleg az e vonatkozásban kisebb lehetőségekkel bíró protestáns egyházakban – világi patrónusok segítségére.
