Mannheim Károly
Mannheim Károly
Mannheim Károly (1893-1947) pályája a századelő hazai útkereső radikális gondolkodóinak köréből indult, és kezdetben erősen Lukács György hatása alatt állt. Pályafutását – Alexander Bernát védőszárnyai alatt – logikai kutatásokkal kezdte és a neokantiánus bölcselet felé tájékozódott. Lukács mellett Zalai Béla és Emil Lask hatására fordult a rendszerezéselmélet és a kultúrbölcselet felé, de sokat köszönhet Simmel és Max Weber munkásságának is. 1926-ban távozott végleg Magyarországról; először Németországban, 1933-tól pedig Angliában működött. A 20-as évek elején kezdett el az ismeretelmélet szerkezeti elemzésével foglalkozni; ebből a kultúrszociológia ismeretelméleti alapjai irányába tágítja elemzését. Emigrációja első éveire Mannheim végérvényesen szembefordul a neokantiánus bölcselettel, valójában azonban a filozófiával is; törekvése immár egy olyan szociológiai elmélet megalkotása, amely a megismerés, a kultúra, a társadalomtudományos gondolkodás átfogó megértését tűzi ki céljául. Az általa kidolgozott tudásszociológia a tudás "létbeágyazottságának" tudománya, amely a tudás múltját és jelenét létfüggésében tanulmányozza. A kiindulópont még mindig a kultúrszociológia, amelyben a természettudományos magyarázat elvei alkalmazhatatlanok: olyan magyarázati módot keres, amely képes a történeti individuumok és a szellemi képződmények belső logikájának megértésére és a racionális történetfilozófia kifejtésére.
A mannheimi tudásszociológia a tudományos gondolkodást a társadalmi szubjektumokhoz való viszonyában elemzi, és érvényességét is társadalmi keletkezéséből származtatja. Ideológia és utópia című írásából már sokoldalúan bontakozik ki az új elemzési mód: a tudományos gondolkodás felszíni rétege az ideológia, a létbeágyazott részleges tudás, amelyben látszat és valóság határai elmosódottak. Csak a gondolkodás léthezkötöttségének meghaladásával lehet dönteni a látszatok valódiságáról: erre olyan csoport képes, amely gondolkodásának léthezkötöttségén túllépni képes, ez pedig Mannheim véleménye szerint a "szabadon lebegő értelmiség", amely számára az ideológia cselekvési útmutatásként működik. Innen épül tovább a mannheimi politikaelmélet: a politika maga is cselekvés. A társadalomban ez nem a racionális struktúrák reprodukciójának tevése; a cselekvés döntés, az emberi lét és tevő tudás "irracionális játékterülete". A humán tudományok, különösen pedig a politika tudománya ebben az értelemben "magatartástudományok". Élete végső szakaszában Mannheim a társadalomtudományi gondolkodás politikai esélyeinek és a modern demokrácia szociológiájának kidolgozásával foglalkozott.
Mannheim Károly, Lukács mellett talán a legismertebb magyar filozófus a 20. században
