Árpád-házi Szent Margit
Árpád-házi Szent Margit
IV. Béla lánya még meg sem született, amikor szülei a tatárvész elhárítását remélve Istennek ajánlották. Gyermekként Veszprémben, majd a Nyulak szigetén élt domonkos kolostorban jámborságban és aszkézisben, amikor pedig apja mégis férjhez akarta adni, megtagadta a világba való visszatérést. Most már szülei haragja miatt is vezekelt; durva szőrcsuhát hordott, alatta tüskékkel kivert vasövet. Nappal a legpiszkosabb kolostori munkát végezte, éjszaka virrasztott, imádkozott, ostorozta magát. 1271-ben halt meg; kolostorában, a mai Margit-szigeten temették el. Aszkéta híre, a sírja körüli csodák indítására megkezdődött a szentté avatási eljárás, amelynek jegyzőkönyvét Ráskai Lea rendtárs másolatából ismerjük. A boldoggá avatás hamarosan meg is történt, a szentek sorába azonban Margit csak a 20. században léphetett.
