A téli ünnepkör jeles napjai
A téli ünnepkör jeles napjai
A liturgikus év s vele az egyházi kalendárium első szakasza a téli, adventi ünnepkör. Karácsonyig tartó négyhete a Megváltó várásának jegyében felkészülési időnek számít. Az ünnepkör jellegzetes liturgikus hagyománya a hajnali mise (a roráte), a régebben gyakori böjt, a zajos mulatságok, lakodalmak mellőzése. A ciklus utolsó napjaihoz tartozik a betlehemezés szokása, a szálláskeresés vagy Szent Család járás. Az időszakra fontos Mária-ünnep is esik: december 8-a, a Szeplőtelen fogantatás ünnepe, amely a nyáron munkájukkal elfoglalt aratök búcsújárásának ünnepi alkalma egyes vidékeinken.
Karácsony ünnepkörének nyitó eseménye az éjféli mise; másutt hajnalban van mise, amelyet a pásztorok miséjének neveznek. Karácsony másnapja István diakónusnak, az egyház vértanújának ünnepe, amelyhez hagyományos paraszti kultúránkban a lovak, az istálló, a takarmány megáldásának szokása kapcsolódik. Hazai tájainkon e naphoz kötődik leginkább a regölés szokása. A hagyományok gazdagsága a következő napokban is szembetűnő. Így december 27. János apostol ünnepe, a templomba vitt bor megszentelésének alkalma, amely azután a hordókba visszatöltve az elkövetkező évi jó bortermés biztosítékának számított. Egyes helyeken e napon almát is szenteltek, ez a torokfájás gyógyszeréül szolgált. Az év utolsó napja nem csupán vigasságáról, hanem az esti órákban tartott hálaadó istentiszteletről nevezetes: a pap itt hagyományosan számot vet az óévvel: sorra veszi, hogy az egyházközségben az évben hány újszülött és halott volt, és hányan házasodtak. Vízkereszt, január 6-a az év egyik hagyományokban leggazdagabb időpontja. Az egyház ezen a napon a háromkirályokról, Jézus megkereszteléséről, a kánai menyegző csodájáról és Lázár feltámadásáról emlékezik meg. Ennek megfelelően vízszentelés, tömjénszentelés volt e napon, a fiúk, férfiak pedig háromkirályozókként jártak járnak házról házra. E nap a házszentelés napja is, amelyet egyes vidékeken a krétaszentelés hagyománya kísért.
Február ismét Mária-ünneppel, Gyertyaszentelő Boldogasszony napjával kezdődik, amely Mária tisztulásának és Jézus templomi bemutatásának ünnepe. A pap ilyenkor gyertyát szentel: a szentelt gyertya azután a szent sarokba kerül, segítő hatása pedig tulajdonosát sokszor a sírig elkíséri. Másnap február 3-án van Balázsáldás, a torokbaj elleni védelemre, a Balázsjárók pedig a tanító számára gyűjtenek. Ilyenkor van a farsang, hagyományosan a vidámság, a mulatozás alkalma, a böjtelő, amelynek utolsó napja, húshagyókedd, különösen vidám nap, változó időpontú ünnep.
A rákövetkező nappal, hamvazószerdával megkezdődik a húsvéti ünnepkör, amely változó időpontú ünnepek sora, egyben a tél végét, a tavasz közeledtét jelzi. Hamvazószerda vezeklőnap: szigorú böjt van, a pap a bűnbánat jeleként hamuval jelöli meg hívei homlokát. E nappal veszi kezdetét a nagyböjt, a gyakori böjtölések, a vigasságoktól való tartózkodás ideje. Ebben az időben csendes a kocsma, nincs lakodalom. Régebben előfordult az alkoholról, a dohányzásról való lemondás, a hajvágástól, borotválkozástól való tartózkodás is.
A nagyböjt komorsága után annak ötödik vasárnapja örömünnep: virágvasárnap, Jézus jeruzsálemi bevonulásának emléknapja. E napon van a barkaszentelés, gyakran ünnepi körmenettel összekapcsolva. Maga a szent barka is sok mindenre volt jó: gyógyított, varázsolt, elhárította a villámcsapást. Rákövetkező hét a nagyhét, az ünnepi készület, a ház, az udvar, a vizesárok, a szerszámok rendbetételének alkalma. Az egyház szándéka szerint legalább évente egyszer, ezen a héten gyónni és áldozni kellett, így ez az idő a lélek takarításának is az ideje. A liturgia eseményei nagycsütörtök napjával gyorsulnak fel. Este elhallgatnak a harangok, a templomi csengők, és helyüket a kereplő veszi át. A szertartásban lábmosás van, végül pedig következik az oltárfosztás. Vidékeinken gyakori az éjszakai virrasztás, a patakban való lemosakodás. Másnap, nagypéntek, az Úr kereszthalálának napja. Teljes a böjt és a gyász, a templomban "csonkamise" van.
Sok helyen passiójátékot rendeznek, éjszaka pedig a legjámborabbak virrasztanak a szent sír körül. Nagyszombaton nincs mise, a templomi szertartás fontos eleme viszont a tűzés a vízszentelés. Az emberek mindkettőből visznek haza. Este van a feltámadási körmenet, különösen ünnepélyes formában, szigorúan kötött rendben és hagyományok szerint. Külön rangot jelentett, ha valaki ilyenkor a feltámadt Krisztus szobrát vihette. Mozgalmas a rákövetkező éjszaka is: virrasztás van a templomokban vagy az útszéli kereszteknél, Jézus katonái pedig a határban keresik a Megváltót. Ilyenkor van a határkerülés is, énekkel, imával, az asztalokra pedig beszentelt étel kerül. Következő vasárnap fehérvasárnap, a gyermekek elsőáldozásának alkalma. Utána áldozócsütörtök következik, amelyen az egyház Jézus mennybemeneteléről emlékezik meg. Ilyenkor gyakori volt a körmenet, sőt régen Krisztus szobrát kötelekkel felhúzták a templompadlásra. Sok helyen ez a búcsú napja; eddig kell elvégezni a kötelező áldozást.
A húsvét utáni ötvenedik nap, pünkösd igazi tavaszünnep, amelyen az egyház a Szentlélek szereztetésére emlékezik. Számos búcsú és vigasság alkalma ez, egyebek között a pünkösdi király választásának ideje. A következő vasárnap Szentháromság vasárnapja, amely a pestis előli megmenekülés alkalma csakúgy, mint a járványokra emlékező köztéri Szentháromság-szobrok, amelyek előtt ilyenkor imák, énekek, litániák hangzanak el. Rákövetkező csütörtök úrnapja, az oltáriszentség ünnepe. Hétköznap létére hagyományosan szigorúan munkaszüneti nap, az egyház egyik legfényesebb liturgiával ünnepelt ünnepe. Fő eseménye a körmenet, amelyben a baldachin alatt haladó pap körülviszi az oltáriszentséget. Az útvonalon lombsátoroltárok állnak, Mária-lányok virágszirmot szórnak. A szirmokat, a virágokat és ágakat körmenet után hazaviszik, megőrzik.
