Az Árpád-kor zenéje
Az Árpád-kor zenéje
A kereszténység felvétele, az államalapítás, az Európába való beilleszkedés (melynek időpontját szimbolikusan Szent István 1000-ben történt megkoronázásával szoktuk megadni) az egész magyar kultúrát, ezen belül a zenekultúrát is részesévé tette annak a nagyszerű örökségnek, mely a görög zeneelmélet, az antik római dallamvilág, az ókeresztény liturgikus zene, a Nagy Károly kori klerikus műveltség és iskolázás szintézisével jött létre, és az európai zenetörténet biztos alapjává vált.
Szent István király zsolozsmájának legkorábbi darabja (a 11 . század végéről). Feljegyzés a Codex Albensisben vonalrendszer nélkül, német neumaírással
A zene szempontjából két tényezőnek volt itt döntő szerepe. Egyik a kereszténység, mely nemcsak a gregoriánt, ezt az egyszólamú magasművészetet gyökereztette meg hazánkban, hanem azzal, hogy a zenét szervesen beépítette az istentiszteletbe, neki mindenki által elfogadott, magas rangot adott. A másik tényező a középkori iskola, mely a zene tekintélyét a művelődés hétköznapjaiban érvényesítette. Tantervében két tárgyat emelt fő helyre: a nyelvtant és a zenét. Így minden középkori diáknak a mindennapi énekórán kellett – és lehetett – megtanulnia az istentisztelethez szükséges dallamok százait, s rajtuk keresztül a zenei írás-olvasást és a zeneelméletet is, tehát azt a technikát, mellyel a magas zene megragadhatóvá, tudatosíthatóvá, kezelhetővé vált.
Az egyházi és világi társadalom közös zenéje: a gregorián
A magyar gregoriánum
A magyar kottaírás egyedisége
A világi zene
