A "cigánybanda" hangszerei
A "cigánybanda" hangszerei
Szabályos cigányzenekarhoz ma is, mint már 1800 környékén, legalább négy hangszer szükséges: két hegedű, melyek közül az egyik a dallamjátszó prímásé, a másik (századunkban hegedű helyett inkább brácsa) a kíséretet játszó kontrásé; nagybőgő, mely az akkord basszusát játssza, és cimbalom, mely kísérő akkordot és dallamot is játszik. Hét-nyolc tagú együttesben általában már hegedűn játszó segédprímás, valamint klarinétos és csellista is van. Cigányzenészek a parasztok között is évszázadok óta működnek, s ott a hangszeres zenélés 19. század előtti hagyományaiból is sokat megőriztek. Közép-Erdélyben magyaroknak és románoknak egyaránt játszó, hegedűsből, brácsásból és bőgősből álló háromtagú együttes a jellemző. A Székelyföld keleti peremén, a gyimesi csángóknál a dallamjátszó hegedű mellett egyetlen ritmushangszer szól: a gardon – cselló formájú hangszer, minek húrjait azonban nem vonóval, hanem pengetve és faütővel ütögetve szólaltatják meg. A háromtagú erdélyi banda és a gyimesi hegedű-gardon kettős repertoárját és játékát azonban senkinek sem jut eszébe cigányzenének nevezni, holott ezek az együttesek is általában cigányzenészekből alakulnak.
Gyimesközéploki csángó hegedűs-gardonos cigányzenész házaspár (1970 körül)
Úri mulatás "cigányzene" mellett 1886-ban, a budapesti Nemzeti Kaszinóban
Bihari János, a 19. század híres cigányprímása és verbunkosszerzője
S. B.
