Kvintváltó lírai dallamok – a török hatás
Kvintváltó lírai dallamok – a török hatás
A honfoglalás előtti időre visszavezethető következő stílus inkább lírikus szövegekkel társul, nagyobb szerepet kap benne a dallamosság, a zenei szépség és érzelemkifejezés. Az egyes zenei egységek (sorok, sorpárok) nagyobb távolságokat bejárnak, gyakoribbak a nagyobb hangközlépések. A ritmus a zenei érzelmeket követő szabad rubato vagy az ütembe rendezett ("giusto") táncritmus.
Ezeknek a dallamoknak hangneme is pentaton jellegű (g'-f -d'-c'-b-g szolmizálva: la-szó-mi-re-do-la). A versszak általában négy sorból áll, az 1-2. sor jórészt a hangkészlet felső sávjában mozog, és a kvinthangon (d = mi) zárul. A 3-4. sor inkább az alsó rétegben mozog, és az alaphangon zárul. A dallam felénél hallható ideiglenes nyugvóhang és a dallam végén álló záróhang közti viszony szabályozza az egész dallam lefutását. A versszak tehát ereszkedő jellegű: a magasban indul, s a hangkészlet felénél megpihen, majd (esetleg kisebb hullámokkal vissza-visszacsapva) nyugszik meg a mélyben. Emiatt e dallamcsoportot "kétzónás pentaton stílusnak" nevezzük. A két dallamfél párhuzamát megerősíti, hogy a felső részben hallott motívumok, sorok megismétlődhetnek a dallam második felében kvinttel mélyebben (pl. szó-la-mi dallamnak lent do-re-la felel meg). E jelenséget "kvintváltásnak" nevezzük, s szoktuk az egész stílust "pentaton kvintváltónak" nevezni. Legismertebb példája a "Leszállott a páva" Somogy megyéből.
Míg a siratóval kapcsolatos stílus valószínűleg a Volga-vidékén élő finnugor törzsek hagyatékából származik (s így legalább 1500-2000 éves történelem áll mögöttük), a "kétzónás pentatónia" a magyarság másik etnikai alkotórészének, a török jellegű népeknek hagyományát folytatja. Ma azt gondoljuk hogy e stílust a türk népekkel való együttélés idején és helyén (talán 600 és 800 között, a Fekete-tenger északi partvidékén) a török népektől tanult alapanyagból maga a magyarság bontakoztatta ki.
