Népzene
Népzene
A Kárpát-medence népei, a szlovákok, magyarok, németek, délszlávok és románok olyan archaikus népi kultúrát tartottak életben napjainkig, amely Európa közös múltjának egy vetülete, s mint ilyen, jelentősége az európai kultúrtörténet szemszögéből is felbecsülhetetlen.
Jankó János: A népdal születése (olajfestmény)
A népzene az írásos szerkesztettség körein mindig kívül maradó, szájhagyomány útján terjedő, egységes stílusokba rendeződő zenei köznyelv, melyet a társadalomnak egy bizonyos történetileg meghatározott része hosszú időn át használt, vagy használ. A 18. század óta (Herder nyomán) a használók e körét "nép"-nek nevezik, innen a "népdal", "népzene" elnevezés.
A "nép" fogalma – mivel azt a mindenkori történelmi, társadalmi változások erősen befolyásolják – meglehetősen bizonytalanul definiálható. Mai felfogásunk szerint a társadalom alsó (dolgozó, termelő) rétegeinek azon tagjait tekintjük a "nép"-hez tartozóknak, akik az intézményesített "magaskultúra" szemszögéből nézve "képzetlenek", ugyanakkor hosszú folytonosságot felmutató (kulturális téren pedig önellátó) közösségeket képviselnek. (Ilyennek tekintette Bartók a kelet-európai országok parasztságát).
A népzene természete
A népzenére ruházott ideológiai szerepek
A magyar népzene felfedezése
A magyarországi népzenekutatás
A magyar népdalok rendezése
A Bartók Rend
Kodály "Rend"
A Magyar Népzene Tára
A Magyar Népdaltípusok Katalógusa
Népzenei hanglemezfelvételek
