Valóság és képzelet egybejátszatása

Full text search

Valóság és képzelet egybejátszatása
1942-től kisebb-nagyobb megszakításokkal munkaszolgálatosnak hívták be. Egyre fájdalmasabb bizonyságot szerzett arról, hogy korábbi ideáljai mit sem érnek, az erőszak és az embertelenség könyörtelen valóságával szemben a költőnek már nincs, nem lehet mondanivalója. Töredék c. nagyívű versében (1944. május 19.) így fogalmazta meg fájdalmas felismerését:
Oly korban éltem én e földön,
mikor a költő is csak hallgatott,
és várta, hogy talán megszólal újra –
mert méltó átkot itt úgysem
mondhatna más –
a rettentő szavak tudója, Ésaiás.
Kései költészetének is igen fontos jellemzője a higgadtság és pontosság: megmutatja az élet elviselhetetlenségét és a szenvedések nyomasztó súlyát. Verseinek formája klasszikusan kiegyensúlyozott, a pontosan kimunkált ütemek fölött azonban mind kegyetlenebbül „fú a förtelmes halál”. A költő nem tehet mást, mint hogy kitágítva verseinek terét, a képzelet világában csapongva idézi meg a lét szebb és békésebb tartományait: az angyali vonásokkal felékesített és boldog múlt jelképévé emelt távoli kedvest, s azt az országot, „amit ígért amaz ifju tanítvány, rabbi, ki bétöltötte a törvényt és szavainkat”. „Már közelít az az óra, már születőben az ország” – figyelmeztet a Nyolcadik ecloga prófétája, s rokonával, a költővel indul hirdetni az örömhírt. Útján jó társa a bot, amelyről így ír a zsoltáros (24.4.): „a te vessződ és botod, azok vigasztalnak engem”.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi