Grammatikai eszközök a mondatformálásban

Full text search

Grammatikai eszközök a mondatformálásban
Az ősmagyar korban kialakult gazdag igeidő-rendszer fő vonásaiban alkalmas volt a latin igealakok fordítására is. Emellett a már meglévő igekötőink jelentése egyre elvontabbá vált, azaz a cselekvés befejezett tényére is képesek utalni. Az igeidők és az igekötők együttes használata az idő- és cselekvésviszonyok még árnyaltabb kifejezését tették lehetővé. A Halotti Beszéd „torkukat migé szakasztja wolá” szerkezetében a folyamatos múlt idejű igealaknak a cselekvés befejezettségére utaló igekötővel való kombinációja arra utal, hogy a cselekvés csaknem végbement.
A határozottság, már említettség jelölésére az ősmagyar kor kezdete óta állandó igény volt a nyelvünkben. Az általános (alanyi) és határozott (tárgyas) igeragozás kettéválása, majd a -t tárgyrag kialakulása mutat erre. Az Árpád-korban a gondolatok még pontosabban körülhatárolt megfogalmazásának igényére egy újabb nyelvi elem kezdett jelentkezni erre a funkcióra. Ebben az időben indul meg bizonyos mondatbeli, szövegbeli előfordulásokra utalva az az mutatónévmásnak a határozott névelővé való alakulása. Szerepe elsősorban a szövegösszetartás elősegítése. Névmási jellegének a háttérbe szorulásával egyre inkább azt fejezi ki, hogy a hozzá tartozó főnévvel jelzett dologról korábban már volt szó: ismert a beszélők számára. A névelő-előzmény, névmás-névelő korabeli állapotát jól illusztrálja a Halotti Beszédben előforduló hat gyümölcs szó, amelyek közül négy az az-zal van meghatározva. A négy az hangsúlyozottsága – és ez a mondatbeli szerepet is tükrözi – nem egyforma. Leginkább névelőnek a második az tekinthető: „ës ëwék oz tilwut dzsimilcstűl” azaz ‘és evett a tiltott gyümölcsből’. Ezen a helyen ma is határozott névelőt használnánk! – A határozott névelővel párhuzamosan indult meg a határozatlan névelő kialakulása az ëgy határozatlan névmásként is értékelhető számnévi előzményből.
A gondolkodás változását, mint változást indukáló erőt kereshetjük azoknak a mondattani változásoknak a hátterében, amelyekben az ősi igeneves szerkesztésmódot a (Halotti Beszédből ilyen pl.: „Ës mënd ...dzsimilcsiktűl mundá nekí ëlnië”) az analitikusabb, ám érthetőbb, sőt bonyolult összefüggéseket feltárni képes összetett mondat váltja fel. A Halotti Beszédben erre is van példa bizonyítván, hogy a régi és az új formák, funkciók egy nyelvi rendszeren belül ideig-óráig egymás mellett élnek: „Látjátok feleím ... mik wodzsmuk”. Az ilyen változások szükségképpen együtt jártak a kötőszórendszer módosulásával, bővülésével, a meglévő kötőszók funkcióinak gazdagodásával.
A korai ómagyar kor nyelvi változásai közül néhány a következő korszakban folytatódott és (többnyire) lezárult, míg annak egyes jelenségei már előbb megkezdődtek. A 14-15. század magyar nyelvtörténetére azonban főként már más változások a jellemzőek, tanúsítván, hogy a nyelv története ugyan szakadatlan átalakulások folyamata, ez azonban nem jelenti azt, hogy a nyelvben mindig minden változnék. A teljes nyelvi rendszer állandó változása a nyelv egyik alapvető funkcióját, az ismereteknek nemzedékről nemzedékre történő hagyományozását veszélyeztetné.

A Gyulafehérvári Sorok 1310–1320 körül

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi