Mássalhangzórendszer

Full text search

Mássalhangzórendszer
A honfoglalás korának mássalhangzórendszere több tekintetben megegyezik a mai magyaréval, ugyanakkor mennyiségi, minőségi és használatbeli különbségek is mutatkoznak a kettő között. Az egyes hangok hiányáról jövevényszavaink tudósítanak: az első átvételekben, amelyekben az átadó nyelvben a magyarból hiányzó hang volt, hanghelyettesítéssel találkozunk: szóvégen a c helyett t van: német, Marót, szó elején viszont cs: csap, császár. Hasonló jelenségekkel találkozunk a többi, idegenből származó mássalhangzó történetében is. Az ilyen hangokat tartalmazó idegen eredetű szavaknak a tömeges meghonosodása az új elemeknek a magyar hangrendszerbe való beilleszkedéséhez vezetett: cél, cimbalom, igric ‘zenés mulattató’, malac stb. A korábban hiányzó hangok elterjedésében a kifejező (hangutánzó, hangulatfestő) szavaknak is fontos szerep jutott: cakó ‘gólya’, cinege, cincog. Az ómagyar kor elejének egyes mássalhangzói átalakultak: a dzs-ből gy, a w pedig szókezdő helyzetben legtöbbnyire v lett: víz, világ, virág. Nyelvjárásaink részben eltérő fejlődésről tanúskodnak. Felsőőrben a régi állapot valószínű folytatásaként ma is dzs-t ejtenek a köznyelvi gy, helyén, a w pedig a keleti nyelvjárásainkban maradt meg tovább (a moldvai csángóban ma is él), mint erről a románba került magyar szavak tudósítanak: oras ‘város’, Oradea ‘Várad’. E változások hátterében ugyanakkor a nyelv egyensúlyra, szimmetriára törekvése húzódik meg. Az új hangok keletkezése és a meglevők képzési sajátosságainak a módosulása a zöngés : zöngétlen párok létrejöttét eredményezte.
A korai ómagyarban a rövid mássalhangzók mellett – legalábbis egyes nyelvjárásokban – hosszúak is voltak, használatuk azonban a mainál lényegesen ritkább volt. Csak a szó belsejében, illetőleg két magánhangzó közötti helyzetben fordulhattak elő, miként a Halotti Beszédből vett példák mutatják: igfa : igg ember, odut : odutta.
A tőszavak végén végbement magán- és mássalhangzó-változásoknak a szótövek alakulásában mutatkoznak következményei. A szóvégi á, é, í hangok az Árpád-kor végére megrövidültek: a (a), ë, i lett belőlük; toldalékok előtt azonban az á és az é megőrizte az eredetibb időtartamát: fá-t : fa; eké-k : eke; adná-l : adna; kérné-l : kérne. A beszédtempó gyorsulásával összefüggő magánhangzó-kiesés, amely a tővéghangzók eltűnését eredményezte, nemcsak ilyen hangtani helyzetben érvényesült, hanem általában a hangsúlytalan nyílt szótagban levő magánhangzóknak a kihullásához vezethetett, és kettősséget eredményezhetett a toldaléktalan és az egyes toldalékos alakok használata során: bokor : bokro-t, szerelem : szerelm-et, sodor : sodr-ás, őriz : őrző-k stb. Bonyolult hangtani változások eredménye a kő : köves, tó : tavas, nő : nevel stb., illetőleg az ajtó : ajtaja, mező : mezeje, bíró : bírák, idő : idén tőalakpárok létrejötte.
A Gesta Hungarorum nyelvi értéke
 
Anonymus személye körül sok a homályos kérdés, gestájának történeti hűsége erősen vitatható, de a benne található magyar nyelvű szórványadatokat a nyelvtörténeti kutatásokban jól hasznosítják.
 
(Lelőhelye: OSzK. Kézirattár Cod. Lat Medii Aevi 403. sz.)

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi