Az összetett szavak grammatikája
Az összetett szavak grammatikája
Az összetett szavak túlnyomó többsége a mondatban, elenyésző hányaduk a mondaton kívül születik meg. Ez utóbbiak tükörfordítások, tehát a magyar nyelvtani, szóalkotási szabályokhoz nincsen közük: nyárspolgár ‘Spiessbürger’ vagy szépíró ‘Belletrist’. Az eredetüket tekintve is magyar összetételek – közvetlenül vagy közvetve (analógiásan) – kizárólag a mondatban, azaz a nyelv használata során jönnek létre.
Az összetett szavak keletkezése a mondatban kétféle lehet. Vagy a mondat egy szerkezetéből, esetleg egy szerkezetcsoportjából alakulnak ki, vagy pedig a mondatot alkotó szósor egy szeletkéjéből.
Ha szószerkezetből alakulnak ki, melynek tagjai között szerves grammatikai viszony van, úgy e viszony általában megőrződik az összetételek elő- és utótagjai között: a tehén teje (birtokos jelzős alárendelő szószerkezet) = tehéntej (birtokos jelzős alárendelő összetétel); itt is és ott is (kapcsolatos mellérendelő szószerkezet) = itt-ott (mellérendelő összetétel). Ezek a szerves összetétek. A szerves összetett szavak grammatikánk különleges képződményei, hiszen szóelemekre, morfémákra: szótövekre és toldalékokra bonthatók, ám az összetételi tagok között mégsem morfológiai, hanem szintaktikai, tehát szószerkezeti viszonyt találunk. A szerves összetételeket e szintaktikai viszony alapján osztályozzuk.
Ahogy a szószerkezetekben, úgy a szóösszetételekben is megtaláljuk az alárendelő és a mellérendelő fajtákat. Az alárendelők alanyosak, tárgyasak, határozósak és jelzősek lehetnek. Ismeretes, hogy a szintagmák bővítményei a mondatban bizonyos nyelvtani szabályok szerint viszonyragokkal vannak megjelölve, vagy éppen jelöletlenek. A jelöltség felbukkanhat a szerves alárendelő összetett szavakban is, de ezt nem elsősorban a grammatika, hanem inkább a nyelvszokás irányítja. Alanyos alárendelések (csak jelöletlenek lehetnek, hiszen a magyarban az alanyeset mindig jelöletlen): magvaváló (a magva elválik); szívdobogva (a szív dobog). Tárgyas alárendelések, jelöletlen: szókimondó (kimondja a szót); jelölt: semmittevő (semmit sem tesz). Határozós alárendelések, jelöletlen: nyereségvágy (vágy a nyereségre, a nyereség után), jelölt: nyársonsült (a nyárson sült meg). Jelzős alárendelések, jelöletlen: vékonybél (a vékony bél), jelölt (csak a birtokos jelzős lehet jelölve): bolondokháza (a bolondok háza).
A mellérendelő összetett szavakat aszerint bontjuk két nagy csoportra, hogy az összetételi tagokat azonos vagy különböző szavak alkotják-e. Ily módon megkülönböztetjük a kettőzéssel létrehozott összetételeket, azon belül is a szóismétléseket: már-már; alig-alig, és a tőismétléseket (figura etymologica): folyton-folyvást; nőttön-nő stb. Két önálló szó összekapcsolásából származnak az álikerszók: ázik-fázik, ront-bont, melyek, mint az ikerszók, játszi szóalkotással jöttek létre; a laza szerkezetű: jön-megy, üggyel-bajjal; és a szoros szerkezetű: járókelő, maholnap stb.
A szerves összetételekhez kapcsolódnak, ám nem alá- vagy mellérendelők azok az összetett szavak, melyeknek elő- vagy utótagja nem fogalmi, hanem csupán nyelvtani viszonyjelentést hordozó viszonyszó: délután (az utótag névutó), földalatti (az utótag névutómelléknév), ellát (igekötős ige).
A szervetlen összetett szavak a mondat valamely szósorából jönnek létre, s nem szószerkezetből, így a tagok között nem kereshetünk szerves grammatikai viszonyt. Ilyenkor azt mondjuk, hogy az összetevők kapcsolata szervetlen. Szervetlen összetétel kialakulhat úgy, hogy a mondat két összefüggő feladatot ellátó szava összeforr. A gyakran egymás mellett álló kötőszók könnyen összeolvadhatnak: minthogy, ámbár, dehogy. Sok névmásunk keletkezett szervetlen szóösszetétellel: mindenki, akárki stb.
Szervetlen szóösszetétel kialakulhat úgy is, hogy a mondat (általában kezdő) szavai a gyakori együtthasználat, ismételgetés során tapadnak össze; egyszeregy, Miatyánk, Adjonisten!
