Az alárendelő szintagma

Full text search

Az alárendelő szintagma
Az alárendelő szintagma két tagja az alaptag és a bővítmény, amelyek nem egyenlő értékűek, alá- és fölérendeltségi viszonyban állnak: a bővítmény van alárendelve az alaptagnak. A bővítmény korlátozza, megszorítja az alaptag jelentését (tudniillik a jó fiú kevesebbet jelent, mint a fiú), a forma azonban bővül, hiszen a szerkezetnek saját viszonyjelentése van. Hagyományosan ezeknek a viszonyoknak az alapján osztályozzuk az alárendelő szószerkezeteket, azt vesszük tehát figyelembe, hogy a bővítménynek mi a szerepe, hogyan van alárendelve az alaptagnak.
Az alany és az állítmány viszonya
 
Az alany és az állítmány viszonyát nem minden kutató tekinti hozzárendelő szintagmának, a szakirodalomban többféle felfogás is létezik. A magyar nyelvre vonatkozóan a hozzárendelés mellett az ún. állítmány primátusa elv a legelterjedtebb. Ez a nézet összefügg a valenciaelmélettel, az igeközpontú szemlélettel: azaz az állítmány – az igei – mondat központi magja, ennek alárendeltje az alany ugyanúgy, ahogy a tárgy és a határozó. Minderre a következő érvek hozhatók fel: a mondatban a szórendi elrendeződés szempontjából az igei állítmány a szuverén mag; az ún. konstrukcionális elemzés esetén az állítmány segítségével kérdezünk az alanyra, a tárgyra és a határozóra; az alany irányítja az egyeztetést, s a szám- és személybeli egyeztetésnél azt tapasztaljuk, hogy az alárendelt tag irányít.
a) Alanyos szintagma: az IBUSZ szervezte (utazás); b) tárgyas szintagma: fát vág, könyvet olvasva; c) határozós szintagma: iskolába jár, szépen író; d) jelzős szintagma: barna asztal, Péter könyve. Az alanyos szintagmán nem a hozzárendelő szószerkezet két tagját, tehát a mondat alanyát és állítmányát értjük, hanem, az ún. alárendelt alanyt, mely soha nem lehet mondatszintű. Alaptagja vagy határozói igenév: Megérkezvén a tavasz rügyeznek a fák – ahol a fák a mondat alanya, a tavasz a megérkezvén határozói szerepű határozói igenévnek alárendelt alany –, vagy ige-igenév: A tanár idézte példa mindenkinek tetszett – ahol a példa a mondat alanya, a tanár az idézte jelzői szerepű ige-igenévnek alárendelt alany.
Létezik az alárendelő szószerkezeteknek egy másfajta osztályozása is, mely az alaptag szófaját veszi tekintetbe, ugyanis a bővíthetőség elsősorban a szófajokra (az alapszófajokra) jellemző. Eszerint a következő csoportokat különböztethetjük meg: a) igei szerkezet: az ige jellemző a bővítménye a tárgy (könyvet olvas, levelet ír) és a határozó (lassan olvas, szépen ír); b) igenévi szerkezet: mivel az igeneveket igéből képezzük, s igei tulajdonságuk elsősorban éppen az, hogy megtartják az ige bővítményeit, így az igeneveknek is jellegzetesen tárgyuk (könyvet olvasni, levelet író) és határozójuk lehet (lassan olvasva, szépen írandó); c) főnévi szerkezet: a főnév tipikus bővítménye a jelző (nagy ház, sok feladat, János munkája), de lehet határozója is (a puszta télen, jártasság a filológiában) – a főnév határozójának az a jellegzetessége, hogy mindig hátravetett (az alaptag után áll), s átalakítható elöl álló jelzős szerkezetté (a téli puszta, a filológiában való jártasság); d) melléknévi szerkezet: a melléknévnek jellemzően határozója lehet csak (nagyon szép, mentes a bűntől, jó latinból); e) számnévi szerkezet: mivel a számnév vagy melléknévi, vagy főnévi értékű, így bővíthetősége megegyezik azokéval (nagyon sok, a tanulók egyhatoda), azzal a megszorítással, hogy a számnév, mivel jelentésköre szűk és korlátozott, a főnévhez és a melléknévhez képest sokkal ritkábban kap bővítményt a mondatban; f) határozószói szerkezet: a határozószónak csak határozója lehet (nagyon messze, távol a falutól, bent a szobában) – a bent a szobában szerkezetet ún. összekapcsolt határozónak nevezzük, mert egyféle határozói körülményt egyszerre két határozóval fejez ki. (A névmások lennének az utolsó csoport a felosztásban, ám a névmások tartalmatlan lexikai jelentésük miatt csak elvétve kaphatnak bővítményt, s ezek is általában speciálisak, számuk korlátozott: kétszer annyi, pontosan akkora, valahanyadik a sorban.)
Ezt a csoportosítást tovább árnyalhatjuk a bővítmények két nagy típusa szerint: kötött és szabad bővítmények. A kötött bővítményt más néven vonzatnak nevezzük, ami a következőképpen határozható meg: a vonzat egy olyan bővítmény, amelynek jelentése szervesen hozzátartozik az alaptag jelentéséhez, azaz egy olyan mozzanattal egészíti ki az alaptag jelentését, amelyet az szükségképpen megkíván. Például egy tárgyas igének vonzata a tárgy, szervesen hozzátartozik annak jelentésszerkezetéhez: vár valakit/valamit, néz valakit/valamit. A jártas, mentes, szerelmes melléknevek jelentése megkívánja a határozóval való kiegészülést (jártas valamiben, mentes valamitől, szerelmes valakibe). A vonzat lehet kötelező, ilyenkor nem maradhat el az alaptag mellől a mondatszerkezet sérelme nélkül, illetve elmaradása esetén hiány keletkezik: *Pista készít – nem elégséges így a struktúra, kötelezően ki kell tenni a tárgyat: Pista cipőt készít, vagy: *János jártasJános jártas a matematikában. A fakultatív vonzat elmaradhat az alaptag mellől annak ellenére, hogy hozzátartozik annak jelentésszerkezetéhez, ilyen például az olvas ige tárgya vagy a szerelmes melléknév határozója: Pista a szobában olvas (nyilván: valamit), ill. A lány szerelmes (nyilván: valakibe). A szabad bővítmények a fentiek értelmében nem tartoznak szükségképpen az alaptag jelentésszerkezetéhez, ilyen pl. a szobában olvas helyhatározója vagy a nagyon szerelmes fok-mérték határozója.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi