Küzdelem az egységért
Küzdelem az egységért
A felekezeti különbségek a 18. században kezdtek ugyan megszűnni a helyesírásban, de ez még nem jelentette a helyesírás egységesülését, csak azt, hogy az írók egyéni meggyőződésük szerint döntötték el, hogy melyik helyesírást követik. De ezzel járt a két helyesírás keveredése is. Az írók nemcsak a két rendszer között válogathattak, hanem az egyes jelek között is. Ezt a zűrzavaros korszakot Kazinczy így jellemezte Gróf Széchenyi Istvánhoz című költeményében:
Sűrű köd és borongó fellegek
Fogák el tájainkat, amidőn
Egyenként kezdénk itt-ott a menést;
úgy hitte minden, jó ösvényen ő járt;
Álúton minden más, s kiáltozá:
Felém, felém! csak itt, csak itt az üdv!
Fogák el tájainkat, amidőn
Egyenként kezdénk itt-ott a menést;
úgy hitte minden, jó ösvényen ő járt;
Álúton minden más, s kiáltozá:
Felém, felém! csak itt, csak itt az üdv!
A zűrzavaros helyzetben az egyik kristályosodási folyamatot az úgynevezett „jottista–ipszilonista háború” jelentette, amely tulajdonképpen a szóelemző (etimologikus) és a kiejtés szerinti (fonetikus) elv csatája volt.
A jottista-ipszilonista vitát az egész íróvilág érdeklődése kísérte. Vörösmarty iskoladrámát írt erről Y háború címen.
Az ipszilonista írásmódokat látva a mai szem számára a hattyú meg a láttya tty-je ugyanaz, holott nagy a különbség köztük: a hattyú-ban „originális” tty van, a láttyá-ban viszont „származtatott” tty, vagyis a t szótőhöz -ja rag járul. Hasonlóképpen más a háttere a gallya meg az allya szóalakoknak.
Korántsem valamiféle tudománytalan, a magyar nyelv rendszere ellen való írásmód volt tehát az ipszilonistáké. Mai szóval inkább strukturalistáknak nevezhetnénk őket, akik a -ja/je stb. toldalékmorfémák helyett ezeknek -tya/tye stb. alakváltozatait látták a falattya-féle szólalakokban. Verseghyt, valamint elődeit és követőit fel kell tehát menteni a tudománytalanság „vádgya” alól. – Hogy miért bukott meg mégis az ipszilonizmus, annak számos oka volt, de közülük valóban a szóelemző írásmód igénye volt a legerősebb tényező.
A Debreceni Kódex 391. oldala (1519)
