A nyelvművelő munka eredményei
A nyelvművelő munka eredményei
A kérdést, hogy van-e egyáltalán foganatjuk a nyelvművelői erőfeszítéseknek, nem kerülhetjük meg, ugyanis ha a nyelvművelő munkája teljességgel eredménytelennek bizonyul, akkor nincs értelme sok-sok energiát fordítani az ilyen jellegű tevékenységre. Ám az erre vonatkozó vizsgálatok azt mutatják, hogy bár a nyelvművelő szava nemegyszer valóban pusztába kiáltott szó, a tanácsot olykor megfogadják az érintettek: a hibás utcanévtáblákat leszerelik, kicserélik, a nyomtatványok egyeztetési vagy egyéb hibáit utánnyomáskor kijavítják stb. Bár gyakran eredménytelenek, mégis jelentősek a különféle magyarító és szóalkotó pályázatok. A harmincas években a Nemzeti Sport kezdeményezése nyomán ilyen pályázatok hatására terjedt el számos új alkotású sportnyelvi szó a korábbi idegen helyett, s bár nem nagy számban, nyelvünk azóta is gazdagodik egy-egy pályázati győztes – s többnyire valamely idegennek a helyére lépő – magyar szóval. Így terjedt el az ABC-áruház a supermarket helyett, így kapta nevét a nálunk a hatvanas években „honosított” két növényevő hal, az amur és a busa, s ugyancsak pályázat útján lett a János-hegyi drótkötélpálya neve Libegő. Vagyis ha abban nem reménykedhetünk is, hogy a nyelvművelő szavát az esetek nagy részében megfogadják, az esély mindig megvan erre. Ha pedig ehhez azt is hozzávesszük, hogy a nyelvművelés bizonyos értelemben az anyanyelvi lelkiismeret ébren tartásának is jó eszköze, jogosan véljük úgy, hogy e munka nem fölösleges, nem eredménytelen.
