A családnevek élete
A családnevek élete
A családnevek megszilárdulása kezdetén, a 16. században a leggyakoribb családnevek Magyarországon: Tót, Nagy, Kovács, Szabó, Varga, Kis. A nevek megváltoztathatatlanságának időszakára, a 18. századra ez a sorrend így módosult: Horvát, Kovács, Tót, Nagy, Szabó, Molnár. Természetesen az egyes vidékeken eltérnek egymástól a leggyakoribb nevek, s ami fontosabb: vannak bizonyos vidékekre, sőt városokra, falvakra jellemző családnevek is. Ilyen például a Dunántúlra jellemző Balla, Bolla, Bognár, Kuruc, Csizmadia, Csordás, Gerencsér; az őrségre: Adorján, Balikó, Seper; Ormánságra: Bajúsz, Nagykanizsára: Francsics stb. Az Alföld jellegzetes nevei: Erdélyi, Bán, Hajdú, Labanc, Oláh, Bodnár, Csikós, Gulyás; ezen belül Szegedre: Bita, Bitó, Terhes, Tombác; Békésre: Csávás, Ökrös, Marhás, Csüllög. Leginkább a Földvidéken fordul elő: Ardó ’erdőóvó’, Erdős, Orosz, Lengyel, Borkó; Erdélyben: Barabás, Barla, Birtalan, Barta, Bartal, Bartó, Bot, Botár, Fazekas, Tálas, Csele, Csoma, Bak, Bakos stb.
II. József rendeletben tiltotta meg a családnevek megváltoztatását, s kötelezte a birodalom területén élő zsidókat, hogy német közszói jelentésű családneveket vegyenek föl. A nevek kancelláriai (később helytartósági majd belügyminiszteri) engedéllyel történő megváltoztatását csak 1814-ben tette lehetővé Ferenc császár rendelete. Tömeges családnévváltoztatás csak a kiegyezés után kezdődött el, s ez ekkor legtöbbször névmagyarosítást is jelentett. Eleinte különleges, ősinek tartott neveket választottak: Hangosy, Bérczváry, Romfy, Rózsaági, Vadászfy, Laczhegyi, Fényhalmi stb., majd később, különösen a 20. század első felében asszimiláló, a gyakori nevekhez hasonlókat kerestek: Dénes, Gábor, Sándor, Arató, Szántó, Halász, Kardos, Kertész, Földes, Székely stb.
A szabadon választott, bizonyos körülmények között engedély nélkül használható neveket álneveknek nevezzük. Eleinte a színészek, írók titkolták el eredeti neveiket vagy társadalmi helyzetük miatt (nevetségesség vagy a cenzúrától való félelem okán), vagy csupán névszépítés céljából. Álnéven lett híres Petőfi Sándor, Vas Gereben, Benedek Elek, Áprily Lajos, Széppataki Róza, Török Sophie, Honthy Hanna stb.
Kettős családnevek már nagyon régen keletkeztek megkülönböztető nevek családnévhez kapcsolásával: Nagy Szabó Gergely, Tót Máté György, vagy közszói nevük latinra fordításával: Meliusz Juhász Péter, Erdős Szilveszter János, Fabriczius Kovács Ferenc. Úgy is létrejöhettek azonban, hogy névmagyarosításkor mindkét családnevüket megtartották egyesek: Buday-Goldberger Leó, Hatvany Deutsch Sándor, Diener Dénes Rudolf stb.
