Keresztnevek
Keresztnevek
A magyar történelem honfoglalás előtti személyeiről, neveikről nagyon keveset tudunk. Hiteles forrásból csak Leved és Álmos nevét ismerjük. Bár korábban föltűnt a Gyula és Kündü, azonban ezek még akkor (Kr. u. 870 körül) tisztség- vagy méltóságnevek voltak, s később váltak személynevekké. Krónikáink szerint a honfoglaló hét törzs vezérének Árpád, Előd, Ond, Künd, Tas, Huba, Töhötöm volt a neve. Ezeknek egy része magyar közszói eredetű (Árpád ’árpácska’, Előd ’elsőszülöttke’), más részük az ótörök nyelvekből magyarázható (Ond ’tizedik’, Tas ’kő’, Töhötöm ’?fejedelem’, Künd ’vezér’ – ezek elmagyarosodását bizonyítják magyar eredetű képzőik: -d, -n, -m), s akad teljesen bizonytalan eredetű is (Huba). Ebbe a három csoportba sorolhatjuk korai, pogány korabeli, de még a későbbi évszázadokban is gyakori keresztneveink nagy részét.
A magyar közszóból származottakat nagy számuk miatt – Pais Dezső nyomán – alcsoportokba rendezzük. 1. Testi tulajdonságot jelentők: (a korabeli ejtést a mai betűjelekkel kísérelve visszaadni) Nogyud ’nagyocska’. Küsid ’kicsinyke’, Kemënd ’kemény’, Hitvănd ’gyengécske’; 2. Jellemző testrész névvé válhatott pars pro toto (egy rész jelképezvén a teljes egészet) gyakori megnevezési módszer alapján: Fëüd ’fej, fejecske’, Szëmdi ’szemecske’, Horrod ’orrocska’, Csonta ’nagycsontú, csontos, sovány’. Tumpud ’nagy tomporú, széles csípőjű’; 3. Testi fogyatékosságra utalók: Voku ’vak’, Sükete ’siket’, Fintur ’fitos orrú, elfintorodott képű’, Csipa ’csipás szemű’, Csurba ’foghíjas vagy nyúlajkú’, Bolok ’balkezes’; 4. Haj- vagy bőrszínre utalók: Fehëră, Fejërcse ’fehérke’, Feketüd, Kese ’világos színű’, Szëüke, Tărcsă ’kopasz’; 5. Életkort, rokonsági kapcsolatot jelentők: Hëüs ’hős, fiatal férfi’, Lëăncs ’kislány’, Vëünüs ’öregecske’; Üsüd ’ős, fölmenő rokon’, Ücse ’fiatalabb testvér’, Fiăcsă ’fiacskája’, Ketüd ’másodszülött’, Árvăd; 6. Fajfönntartással kapcsolatosak: Emëlëü ’emlő azaz szoptató’, Edlëlmes ’sokat „ellő”, sokat szülő’, Emësü ’melles vagy mellecske’, Mëdëü ’meddő’, Nemze ’nemző’, Mogudi ’magocska, szaporodásra alkalmas’; 7. Általános hatást, jó vagy rossz benyomást jelentők: Szëpă, Gyënyërëü, Szípasszon, Bibor, Virág; Csunya, Szennyes; 8. Belső tulajdonságra utalók: Bătur ’bátor’, Ruosz ’ravasz’, Szomorou, Hozuga, Ĺlnuk, Féltöü, Szërëtëü; 9. Foglalkozást jelentők: Égetöü ’cserepet, téglát égető’, Erdëüs, Szekërüs, Udvorus, Mulund ’malmos’, két szakács neve: Keverëü és Zăvărou; ide tartoznak az olyan elnevezések is, amelyek a foglalkozások jelképei, vagyis metonímikus nevek: Keve ’kő’ egy molnár neve, Vëdërëi ’vödör’ mosónő, Kărăsz és fia Sügér halászok, Ebed és Agărd kutyapecérek, vadászebek gondozói. Sorloud ’sarlós’ aratómunkás, Pănyvădi ’pányvás’. A Bika, Farkas, Medve, Hërcsëk ’hörcsög’, Tik ’tyúk’ azonban a foglalkozás jelölése mellett (bikát tartó, farkasra, medvére, hörcsögre vadászó) lehet metaforikus név is, vagyis az illető állathoz hasonlító: a Csuka nevű lehet halász vagy olyan jól úszó, mint a csuka, Az Enëü ’ünő’, Nyeste, Hëülgyasszon ’menyét’ olyan kecses, csinos, mint a megnevezett állat. 10. Legérdekesebbek azok a nevek, amelyek a gyermek letagadására, eltitkolására utalnak: Nümël ’nem él’, Nümvogy ’nem vagy, nem létezel’, Movogy ’csak ma vagy’. Ezekkel a rossz szellemeket igyekeztek megtéveszteni, rontásuktól megőrizni, megóvni a gyermeket, ezért ezeket óvóneveknek hívjuk. (Valószínűleg ide tartoznak a becsmérlő, rossz tulajdonságokat jelentők is: Gyenge, Hitvánd, Csúnya stb.)
A hét vezér szobra
Szent Péter ábrázolása a magyar koronán
