Alkotás és befogadás ellentétének megszüntetése

Full text search

Alkotás és befogadás ellentétének megszüntetése
A nyelvválság korai, Hofmannsthalnál feltűnő tapasztalata, mely szerint a nyelvet nem birtokolhatjuk (Ein Brief), végül annak felismeréséhez vezetett el, hogy az irodalom lényegében azért képes mindig csak a nyelvvel együtt-alkotva megszólalni, mert a nyelvet elsősorban nem jelrendszerként, hanem az életvilágból származtatott dialógus szólamaként juttatja érvényre. Ennek megfelelően az olvasót is úgy vonja be az esztétikai tapasztalatba, hogy folyamatosan a „saját” beszéd idegen feltételezettségének, az idegen hang sajátban való meghallásának tapasztalatában részesíti. A beszéd nyelv általi megelőzöttsége tehát nem negatív tartalmú felismerés, hanem mindenfajta megnyilatkozás szükségszerű feltétele. Márpedig ha a műalkotás nyelviségét a vele való élő találkozás valóságos közegének tekintjük, akkor a mű maga sem az esztétikai tudat puszta ellenpólusaként jelenik meg a befogadás látószögében. A műalkotás ilyenkor nem a csodálat mindörökre kész és tökéletes tárgyaként „viselkedik”, hanem „partnerévé” lesz az olvasónak.
Azaz, nem zárt és befejezett esztétikai konstrukcióként, hanem változásra kész állapotban nyitja meg az utat a produktív megértés végtelen folyamata előtt. Olyan kölcsönösségként tárja elénk a művészet világát, amely éppen a nyelvi jelentés időbeli lezáratlanságán keresztül számolja fel az – egymással szemben évszázadokon át kijátszott – alkotás és befogadás ellentétét. Úgy, ahogyan azt Paul Valéry fogalmazta:
„Különös dolog: a hangnem, csakúgy, mint kis mondatunk szerkezete, visszatért és ismétlődik bennem; mintha kedvére volna bennem időzni; és én pedig, én szeretem hallani magamat, amint ismétli ezt a kis mondatot, mely szinte már értelmét vesztette, és mégis élni akar tovább, csakhogy egészen más életet. Értéket nyert, méghozzá befejezett jelentésének elvesztése árán nyerte. Létrehozta annak a szükségét, hogy továbbra is hallani kívánjuk... Íme itt vagyunk a költői állapot küszöbén” (Poésie et pensée abstraite).

Heidegger főműve, a Lét és idő, 1927-ben jelent meg. Az 1935-ben elkészült könyv, A műalkotás eredete 1988-ban jutott el a magyarul olvasókhoz

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi