Az irodalmi siker útján
Az irodalmi siker útján
A Bach-rendszer bukása Madáchot, a költőt és a közéleti embert is újra tevékenységre serkentette. Az országos közvélemény előbb az utóbbit ismerte meg: Balassagyarmat országgyűlési képviselőjét, aki rendületlenül állt programjában az 1848-as jogalapon. A drámaíró pedig 1860/61-ben a reformkor egyik nagyhatású bibliai példázatához nyúlt, amikor megírta a Mózest, a nép öneszmélésének, szabadságra emelésének folyamatdrámáját, egyszersmind a hivatásával eggyé váló próféta tragédiáját, aki csak előkészítheti, de nem érheti meg a Kánaán határának átlépését.
Kis népek irodalomtörténete gyakran dicsekszik azzal, hogy nemzeti klasszikusaik egyúttal a világirodalom nagyjai is. Madách esetében mindez igaznak bizonyult. A költő megérte még a hazai elismerés megannyi formáját: a Kisfaludy Társaság és a Tudományos Akadémia tagságát, Arany János és más írók barátságát. Új drámai költemény, a Tündérálom tervezése és verseskötetének szerkesztése közben érte a halál 1864-ben – még nem volt 42 éves. Nem tapsolhatott főműve ősbemutatóján (Budapest, Nemzeti Színház, 1883. szeptember 21.), és nem vehette hírét a világszínpadi karrier kezdetének sem (Hamburg, 1892).
Kis népek irodalomtörténete gyakran dicsekszik azzal, hogy nemzeti klasszikusaik egyúttal a világirodalom nagyjai is. Madách esetében mindez igaznak bizonyult. A költő megérte még a hazai elismerés megannyi formáját: a Kisfaludy Társaság és a Tudományos Akadémia tagságát, Arany János és más írók barátságát. Új drámai költemény, a Tündérálom tervezése és verseskötetének szerkesztése közben érte a halál 1864-ben – még nem volt 42 éves. Nem tapsolhatott főműve ősbemutatóján (Budapest, Nemzeti Színház, 1883. szeptember 21.), és nem vehette hírét a világszínpadi karrier kezdetének sem (Hamburg, 1892).
Azóta a mű a maga útját járja: csaknem negyven nyelven olvasható, készült belőle opera, bábjáték, rockopera; a rendezők értelmezték színpadi képeskönyvnek, misztériumdrámának, revünek, gondolati térszínháznak. Mert él, mert foglalkozni kell vele.
Oláh Gusztáv 1923-ban, 1926-ban és 1955-ben tervezett díszletet a Nemzeti Színház előadásai számára; képünk az utóbbi tervsorozatból való
A 150 lapra írt Tragédia utolsó oldala
