A Kárpát-medence polgárságának olvasmányai
A Kárpát-medence polgárságának olvasmányai
A dokumentumok számát tekintve a legkedvezőbb helyzetben a polgári könyvtárak megismerésében vagyunk (604 könyvjegyzék). Az ország valamennyi földrajzi egysége (a török hódoltság természetesen kivétel) képviselteti magát: az erdélyi szász lutheránus városok (Brassó, Nagyszeben, Beszterce, Kolozsvár); a felvidéki, vallásilag és etnikailag vegyes lakosságú Kassa, a német lutheránus Lőcse, Besztercebánya, Selmecbánya; továbbá az osztrák-német Sopron és Ruszt gazdag forrásanyagot kínálnak. Fontos kiemelni, hogy a 18. század végéig nem német polgár könyvhagyatékát alig ismerünk, és ezek túlnyomó többségükben lutheránusok.
Több résztanulmány jelezte már azt az igényt, hogy az európai szellemi áramlatok Kárpát-medence-béli recepciója történetének vizsgálatakor, különösen ha ezt a vizsgálatot összekötjük egy-egy városi közösség olvasmányízlésének jellemzésével, fontos az akadémitákra és a többi polgárra vonatkozó források külön kezelése. Ha egyrészt a lelkészek, másrészt a tanárok, az egyetemet járt tanácsi tisztviselők a jogászok, az orvosok, a patikusok könyvjegyzékeit kiemeljük, akkor városonként a kép nem lesz túl differenciált, jóllehet maradnak különbözőségek is. A maradék, nem egyetemet végzettek tulajdonában volt könyvekről készült könyvjegyzékek felekezetileg biztosan egyfajta, – ha nem is orthodox, de lutheránus egysíkúságot jeleznek. Kis eltérések mutatkoznak a népszerűbb beszédgyűjtemények szerzői közt városonként, aszerint, hogy tanáraik, lelkészeik, az evangélikus teológián belül melyik áramlat képviselőihez vonzódtak inkább.
A 16–17. századból két magyarországi könyvkereskedői katalógust ismerünk. Ezek a tulajdonképpen hagyatéki leltárak –, pontos keresztmetszetét adják a korabeli átlag polgár olvasmányanyagának (Dionysius Kramer, 1579, Körmöcbánya-Boroszló 211 tétel; Hans Gallen, 1583, Kassa, 604 tétel). Az itt kapott kép konkretizálódik a polgárhagyatékok könyves tételeiben: az 5-30 kötetes gyűjtemények magja természetesen a napi vallásgyakorlattal kapcsolatos –, illetve a helyi iskolai tankönyvek. Eszerint lehet tipikus egy-egy város olvasmányanyaga. A 17. század végére megjelennek a szakkönyvek egy-egy mesterember polcán (például bányászat), s ugyanígy a szórakoztató olvasmányok is.
Ex-libris, posszesszor-bejegyzés, marginália
A könyv tulajdonosa tulajdonjegyét kéziratos (posszesszor-bejegyzés) vagy nyomtatott formában (ex-libris) jelezte a könyvben. A super ex-libris a könyv kötésén kívül található. Ezen tulajdonjegyek segítségével rekonstruálhatunk kisebb-nagyobb régi könyvtárakat, sokszor információkat nyerünk a vásárlás körülményeire, helyére vonatkozóan is. Az olvasóknak a margóra írt megjegyzései (marginália) az olvasási szokások kutatásának forrása. Lehetnek ezek egyszerű figyelemfelkeltő jelek, szöveges megjegyzések, vagy éppen az olvasottakkal való vitába szállás is.
A könyv tulajdonosa tulajdonjegyét kéziratos (posszesszor-bejegyzés) vagy nyomtatott formában (ex-libris) jelezte a könyvben. A super ex-libris a könyv kötésén kívül található. Ezen tulajdonjegyek segítségével rekonstruálhatunk kisebb-nagyobb régi könyvtárakat, sokszor információkat nyerünk a vásárlás körülményeire, helyére vonatkozóan is. Az olvasóknak a margóra írt megjegyzései (marginália) az olvasási szokások kutatásának forrása. Lehetnek ezek egyszerű figyelemfelkeltő jelek, szöveges megjegyzések, vagy éppen az olvasottakkal való vitába szállás is.
Barokk kori könyvtárbelső
Hans Dernschwam nyomtatott ex-librise, 1550 körül
