Nyelvteremtés és adaptáció

Full text search

Nyelvteremtés és adaptáció
Örkényhez és nemzedékéhez a látásmód, Nádashoz és nemzedékéhez inkább a szókimondás és a grammatika kötötte az újabb generációk tagjait. A mai magyar dráma elsősorban nyelvében él. Parti Nagy Lajos (1953–) szinte tisztán textuális, epiko-lírai színdarabokat varázsolt (A test angyala, 1991; Mauzóleum, 1995), Darvasi Lászlónál (1962–) is egybeolvad a címszereplő létmódja és kifejezésmódja (Szív Ernő estéje, 1994). A nyelvnek ez az – iróniát és kritikát sem nélkülöző – előtérbe kerülése a posztmodern tendenciákkal is magyarázható, de beleszóltak maguk a drámatechnikai és színházi fejlemények is. Így például az, hogy Witold Gombrowicznak az operettműfaj „monumentális idiotizmusáról” szőtt, nagyhatású elmélete a magyar színpadokon az operaműfajra is rávetült. (Természetesen Európa-szerte ugyancsak divatosak az operaparódiák.) Az énekelt beszéd (vagy az ének tiltása), az ének által közvetíthető tartalom dilemmái is létrehívtak nyelvelméleti tanulságú és hatású teóriákat.
Részben posztmodern jelenség a vándormotívumok alkalmazása és az intarziás szövegkezelés is. Sok értékes mai magyar dráma ezért lett átirat. Márton László (1959–) tanulmányban is kifejtette, miért tekintendők a minden vonatkozásban radikális átdolgozások eredeti, új műnek. Nézeteit igazolni is tudta (Lepkék a kalapon, 1987; Carmen, 1990). A nagyratörő (1995) címmel a shakespeare-i típusú, ciklikus drámateremtés mai jó esélyeire is adott példát. Nagy Andrást (1956–) főleg a híres életek, kérdőjeles sorsok izgatják. A magyar irodalomban elég ritka bölcseleti dráma híve, egyben elkötelezett moralista. Egy-egy történelmileg beágyazott személyes sorsdráma etikai és hitbéli rétegeinek esszéisztikus föltárásáért néha magának a kérdésnek a drámaiságát is hajlandó feledni (A csábító naplója, 1992; Alma, 1994). Békés Pál (1956–) műhelyében állandó a sistergés, a sziporkázás, a munkaláz, s ami néha velejár: a sietősség. Kitűnő adaptációi mellett a Pincejáték (1987) a legigényesebb vállalkozása, a mélyben megállt idővel és a szerepükbe kövült, tragikomikus figurákkal.
A magyar dráma folyamatos modernizálódásáról, új törekvéseiről az a tény is tanúskodik, hogy Goethe Faustját (Márton László, Báthori Csaba) és Shakespeare-től a Szentivánéji álom című komédiát (Nádasdy Ádám, Emőd György, Csányi János), Moličre színműveit (Petri György) és más nagyokat rendre friss magyar szöveggel hallunk a színpadról. A kortársi magyar dráma a lassú forrás jeleit mutatja – e jelekből persze csupán remélhető, de meg nem jósolható a kiforrás.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi