Népi mozgalom
Népi mozgalom
A népi írómozgalom a huszas és harmincas évek fordulóján lépett fel, s azokat az írókat (és szociográfusokat) gyűjtötte össze, akik a parasztságra és a paraszti származású vagy elkötelezettségű értelmiségre kívántak támaszkodni az ország társadalmi és politikai átalakításában. Az 1945-ös történelmi fordulat után több követelésük, mindenekelőtt a szegényparasztság földhözjuttatása megvalósult, az ország irányításában mindazonáltal nem kaptak nagyobb szerepet; ebben az időben is elsősorban kulturális területen szereztek hadállásokat. Illyés Gyula magyar és európai eszményeket egyaránt kifejező munkássága, Erdélyi József népi hagyományokat követő költészete, Németh László, Kodolányi János és Tamási Áron elbeszélő művészete, a népi tehetségek: Sinka István, Veres Péter és Szabó Pál paraszti élményvilága és a mozgalom „falukutató” szociográfusai: Féja Géza, Kovács Imre, Szabó Pál, Erdei Ferenc és Darvas József társadalomkritikai munkássága irodalmunkba is új szemléletet és hangot hozott. A háború után a népi írók a Nemzeti Parasztpárt és az 1946-ban Illyés Gyula szerkesztésében újrainduló Válasz c. folyóirat körül tömörültek. A szellemi életben jóval nagyobb befolyásra tettek szert, mint a politikában.
