Költői kibontakozás

Full text search

Költői kibontakozás
Nagy László nem tartozik a gyorsan, robbanásszerűen beérő költők közé. Bár 1947 végi jelentkezése után hamar ismertté vált, kétségtelenül erős tehetsége sem tudta megóvni a személyi kultusz időszakának kezdetén az eszmei és poétikai zsákutcáktól. Így pályakezdése meglehetősen vontatott, többlépcsős. Ekkori verseit később ő maga rostálta meg és igazította ki. Ezek tehát kettős keletkezési idejű alkotások: őrzik az egykori szöveg szemléletét, anyagának lényegét, de egy bölcsebb és tapasztaltabb kéz kiigazítja az egykori hibákat, döccenőket. Így a pályakezdés rekonstrukciója szerencsés önstilizációnak tekinthető. Ezek közül az 1957-ben ismertté vált művek közül néhány igen népszerű lett, nem egyet meg is zenésítettek (Adjon az Isten, Az ördög hárfái).
Bulgáriából hazatérve a lelkes fiatalembernek szembesülni kellett az eszmények és a valóság közti szakadékkal. Rá kellett döbbennie arra, hogy a létezést nem a harmónia, nem az ahhoz vezető következetes út határozza meg, hanem a disszonancia. Ettől kezdve mindvégig összetett Nagy László valóságszemlélete, hiszen fölismerte a lét többszólamúságát, polifóniáját. Ennek a művekben is meg kellett mutatkoznia. A kor fiatal költői közül többen rádöbbennek, hogy az ötvenes évek eleji feszültségek kifejezésére nem különösebben alkalmasak a hagyományosabban újrealista-népi formák, ezért ezektől el kell szakadni. Kézenfekvő megoldásnak mutatkozott – utólag legalábbis – a visszatérés a képhez, a szimbólumhoz, az összetettebb kifejezésmódokhoz, hiszen ezekben eleve bennefoglaltatik a polifon jelleg. Versek során át követhető, hogy miként jut el Nagy László (és Juhász Ferenc is) a leírástól a példázaton és az allegórián át a szimbólumig és a mítoszig. (Az Aszály, a Kovács, a Csodamalac és a Gyöngyszoknya szemléletesen példázza e poétikai fejlődés ívét 1952-53-ban.)
Költészete alakításakor a művészi polifónia gazdag hazai hagyományaira támaszkodhatott. A biztos alap a folklór volt, amely a legrégibb múltig visszanyúlóan őriz magában rétegeket, s a látszólag össze nem illőt is egymásba képes olvasztani. A megélt iszkázi folklórra rétegződött rá a megismert bolgár, délszláv, spanyol, a megtanult folklórtudomány s maga a műköltészet. Az utóbbiban ha más-más módon is, Ady Endre és József Attila voltak a költő fő inspirálói. S említeni kell a Bartók-hatást is. A bartóki jelleg fogalmát Németh László alkalmazta az irodalomra, említve az akkor még fiatal Nagy László példáját is (1956-ban). E fogalmon szinte egyöntetűen az ősi és a magas kultúra, a magyarság és az európaiság egységét, az ezt kifejező humanista szemléletet értik, a „csak tiszta forrásból” eszmeiségét, s olykor a természeti és a társadalmi szint egybehangolásának igényét is. Ha strukturálisan és poétikailag nem is mindig, metaforikusan mindenképpen érvényes Nagy László költészetére a bartóki jelleg mint minősítés, s a költő vallomásaiból is tudjuk, hogy Bartók példája meghatározó volt számára.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi