KÖNYVTÁRAK (Buda Attila)
KÖNYVTÁRAK
(Buda Attila)
(Buda Attila)
A könyvtár, mint intézmény a társadalom része, s jó tükörként vissza is tükrözi a valóságot. Ha környezete rendezett, akkor pontos és folyamatos szolgáltatásokra képes. Ha nem, akkor csupán túlterhelt könyvtárosok, szegényes és szedett-vedett könyvállományból (félre)tájékoztatják az alulképzett olvasókat.
A felvilágosodás eszméinek, a nyelvújítás eredményeinek és a reformkori nemzeti törekvéseknek következtében hangsúlyosabb szerepet kapott a magyar társadalom életében a műveltség, nagyobb presztízzsel járt a tudás. Az előző századokhoz képest nőtt az írni, olvasni tudók száma, a rendszeres tanulás kényszere és kötelessége szélesebb néptömegeket ért el. A megtöbbszöröződött igény fokozottabb munkára serkentette a könyvkiadókat, a könyvnyomdákat és fontosabbá tette az ország könyvtárait; pontosabban: a 19. század első évtizedében világossá tette hiányukat; ebben az időben ugyanis túlnyomórészt csupán az egyházaknak voltak – igaz, hogy nagy múltú, ámde korlátozott használhatóságú – gyűjteményeik.
Nemzeti könyvtárunk, az Országos Széchényi Könyvtár a budai várban
Mindez azonban csak hazai vonatkozásban volt jelentős. A kapitalizmus szellemének határainkhoz érkezésére nem voltunk felkészülve; reformkori alapítású, állami könyvtárainknak, melyek az első polgári jellegű intézményeink közé tartoztak, működését és fenntartását a társadalom csak nagy nehézségek árán tudta biztosítani.
Az Egyetemi könyvtár
Országos Széchényi Könyvtár
A Magyar Tudományos Akadémia könyvtára
Más könyvtártípusok
A közművelődési könyvtár
Napjaink könyvtárügye
