A novella és a regény
A novella és a regény
Ennek a kornak az új irodalma egyszerre nyúl a hagyományos elbeszélőformákhoz, a meséhez, anekdotához, és asszimilálja a naturalista művészetfelfogás alapelveit, a kísérletet, a feltétlen igazmondás és tárgyi hitel követelményét. A természettudományos fejlődés sugalmazta pozitivista létfelfogás, Schopenhauer, Taine, Darwin, majd Nietzsche, Renan és mások gondolatai, Zola, Turgenyev, Tolsztoj, Daudet és a többiek írói felismeréseivel gazdagítva adják a kor fiatal magyar elbeszélőinek a szellemi-esztétikai hátteret.
A kor vezető műfaja a novella, s ennek változatai, a tárca, a rajz, a balladás elbeszélés. A társadalom mozgásának lassúsága, a polgári fejlődés és a nemzeti önállóság eszméjének szüntelen konfliktusa, az értékek szociális meghatározatlansága stb. következménye, hogy a kor hazai regényei nem értek el olyan magaslatokat, mint a társadalom, a polgári lét valóságát kíméletlenül faggató angol vagy francia regény, illetve a nemzeti-spirituális látomásokat festő orosz nagyepika. Mikszáth, Iványi, Ambrus és a többiek regényei tele vannak izgalmas epikus információkkal, de minőségükben nem vetekedhetnek saját novelláikkal vagy kisregényeikkel sem. A nagyobb kompozícióra a példákat csaknem minden írónál a novellaciklusokban találjuk: egy-egy tájegység (falusi, kisvárosi) vagy egy-egy mitologikus jelkép (Tantalus, az öreg Rembrandt) rendezi egységbe a kistörténeteket.
