ÚJ TÖREKVÉSEK A KÖLTÉSZETBEN (Sipos Lajos)
ÚJ TÖREKVÉSEK A KÖLTÉSZETBEN
(Sipos Lajos)
(Sipos Lajos)
Az irodalomban, a művészetekben, a politikában és a hétköznapi életben megjelent már az új, a modern ember, akiben – Adyval szólva – „benne szenved, sír, átkozódik, ujjong a kor”. Ugyanakkor még mindig hatott a millennium hangulata is.
A változtatástól való ódzkodás és a korhoz igazodás igénye jellemezte az induló 20. század magyar gondolkodását. Rákosi Jenő például az általa szervezett és irányított Budapesti Hírlapban (1881–1939) „a magyarság szent ügyét” kívánta szolgálni, mégpedig a „meglévő irodalmi anyag” újragondolásával, az „újszerű”, az „újnak látszó” elleni éles fellépéssel. Herczeg Ferenc pedig – a legnagyobb példányszámú „szépirodalmi hetilap”-ban, az Új Időkben (1895–1945) – programszerűen és meghatározóan mindenekelőtt „a régi időkből örökölt nemzeti tőké”-t, a „faji sajátosságok”-at kívánta felmutatni.
A Hét (1890–1924) és a Huszadik Század (1900–1919) más célt tűzött maga elé. Az első, Kiss József „politikai és irodalmi szemlé”-je, miközben egyformán helyt adott különböző felfogású szerzőknek, az új, a polgári irodalom fóruma kívánt lenni. Az 1900. január 1-jén meginduló Huszadik Század, az egy évvel később megalakított Társadalomtudományi Társaság, az e két kezdeményezés mögé felsorakozó szociológusok, társadalomtudósok és politikusok, többek között Andrássy Gyula, Gratz Gusztáv és Jászi Oszkár, pedig egyszerre kívánták a társadalom reformját, a kultúra és a tudomány korszerűsítését.
A konzerválás és a megújulás szándéka ugyanígy jelen van a korszak irodalmában is.
„A Nyugat nem politizál... De törjön el az a toll, amely jogtalanságot fuvoláz és igazságtalanságot muzsikál, még ha a legragyogóbb művészettel is.” (Móricz Zsigmond: Nemzeti Koncentráció, Nyugat, 1930. január 1.)
