Az erős kannak „csicskása” van.
Az erős kannak „csicskása” van.
A vaddisznó Eurázsiában, Indiáig és Japánig, ezenkívül Észak-Afrikában honos, de betelepítés útján egyebek mellett Ausztráliába és Észak-Amerikába is eljutott. Hazánkban minden nagyobb, elsősorban nedvesebb talajú erdőben, de bokros sűrűségekben, fiatal fenyvesekben, nádasokban is megtaláljuk, ha a közelben mezőgazdasági földeket talál. Különösen kedveli azokat a helyeket, ahol a völgyben bokrokkal benőtt, esetleg nádfoltokkal tarkállt patak csordogál. A kondába verődő állatok éjszaka járnak táplálék után, nappal csak nagyon csendes, zavartalan környéken, illetve télen mutatkoznak. Az erdőszéli sűrűben kis alagutak és a puha talajon hátrahagyott nyomok jelzik azokat a helyeket, akol a disznók szép libasorban kimerészkednek a nyílt területre. Szürkület után, egy-egy nagyobb délutáni zápor után néha kicsit korábban, mindig széllel szemben váltanak ki és indulnak a táplálkozóhelyek felé. A konda egyetlen éjszaka egész gabonatáblákat tarolhat le, kitúrják a frissen földbe került kukoricát, és jelentős károkat okozhatnak.
Az erős kanok nem járnak a kondával, annál sokkal óvatosabbak. Balogh István barátom sok-sok, magaslesen töltött este és éjszaka leszűrt megfigyelései alapján mesélte, hogy ezek a tapasztalt és nagyon ravasz öreg állatok rendszerint egy fiatal társat vesznek maguk mellé, és azt afféle biztonsági előőrsnek, „csicskásnak” használják. Többször is megfigyelte, amint a nagy kan a sűrűben állva szinte előreküldte fiatal társát, és csak amikor látta, hogy az nyugodtan turkál a holdfényes tisztáson, és körülötte semmi sem mozdul, bújt elő maga is a bokrok közül. Ha tehát a vadász az „előőrsöt” megpillantva nyomban lő, az öreg remetekan szellem módjára eltűnik, és újabb tapasztalatokkal gazdagabban talán soha többé nem teszi a lábát arra a tisztásra.
