Puhatestűek
Puhatestűek
Az ízeltlábúak után a legnagyobb fajszámú állattörzs a puhatestűek (Mollusca). Közel 150 000 leírt fajukat ismerjük, amelyek legnagyobb része eredeti életközegükben, a tengerben él. A puhatestűek legnagyobb része igen érzékeny a kiszáradással szemben, ezért a szárazföldi fajok száma viszonylag alacsony, és ezek is egyetlen osztályba, a csigák (Gastropoda) közé tartoznak.
Maradványjellegű fajok az ún. rajzoscsigák, pl. a) a dunai rajzoscsiga, b) a bödöncsiga és c) a fekete rajzoscsiga
Az édesvízi alakok létrejötte is másodlagos, sőt bizonyos esetekben (vízi életmódú tüdős csigák – Basommatophora) harmadlagos jelenség. Nálunk csupán a két legnagyobb fajszámú osztály: a kagylók (Lamellibranchiata) és a csigák (Gastropoda) képviselői élnek, mintegy 250 fajjal.
Ha áttekintjük a különböző hazai élőhelytípusokat, azt látjuk, hogy vizeink közül a legtöbb faj az állóvizeket népesíti be. Viszonylag gazdag a bő tápanyag-ellátottságú (eutróf) és dús növényzetű vizek faunája, pl. a nyílt vizű mocsaraké és a sekély tavaké. Jóval kevesebb puhatestűfaj él a tápanyagszegény (oligotróf) állóvizekben és a folyóvizekben. Nem fajgazdag, de igen sajátos a források puhatestű-életközössége, különösen a hévforrásoké. A szárazföldi élőhelyek közül a legtöbb puhatestű (csak csigák!) a nedves-hűvös biotópokat részesíti előnyben. Mivel a csigák legnagyobb része – házának felépítése miatt – mészigényes, ezért a leggazdagabb, egyúttal a legsajátosabb fajokban bővelkedő a nedves, mészkősziklás élőhelyek csigaegyüttese.
