Szivacsok és csalánzók
Szivacsok és csalánzók
A legegyszerűbb szervezetű többsejtű állatok ebbe a két állattörzsbe tartoznak. Korábban a szivacsokat és a csalánzókat „űrbelűek” néven foglalták össze, mivel mindkét csoportra jellemző, hogy csak elsődleges testüregük, ún. ősbélüregük van. Ez azonban a két állatcsoportban teljesen másképp jön létre, hiszen a szivacsoknak még nincsenek valódi szövetei, a csalánzók ősbélüregét viszont egy valódi belső szövetréteg, az entoderma veszi körül.
Édesvízi csalánzók: a) a tengeri eredetű fátyolos medúza és bunkós polipocska, b) a közönséges, és c) a nyeles hidra, valamint az együttélő zoochlorelláktól színes d) zöld hidra
Ezért a mai rendszerezők nem is tételeznek fel közelebbi, közvetlen származástani kapcsolatot a két állatcsoport között. Az a tény, hogy most mégis egy fejezetben foglalkozunk velük, tisztán praktikus szempontokon alapul. Először: valóban ők a legegyszerűbb többsejtű állatok, amelyekkel nálunk találkozhatunk; valamennyi fajuk vízi életmódú, és nálunk előforduló fajaik nagyon kevés kivétellel aljzathoz rögzített (szesszilis) életmódúak. Túl sok szót sem érdemes itt vesztegetni rájuk, hiszen nem tartoznak a közismert, feltűnő és az ember számára nagyobb gyakorlati jelentőséggel bíró állatok közé.
