Halak – civilizált környezetben
Halak – civilizált környezetben
Tévedés volna azt hinni, hogy településeink, városaink területén ne volnának halak. Jóllehet a civilizált környezet (a folyamatos szennyezések, a természetes adottságok hiánya, a fegyelmezetlen emberek időszakos zaklatásai stb.) megnehezíti a halak mindennapi életét, mégis bőven van rá példa, hogy itt is, ott is megtaláljuk képviselőiket.
Hol bukkanhatunk rájuk?
Többek között parkok dísztavaiban, termálvízzel táplált vízfolyásokban és tavakban vagy a házartási szennyvizet szállító csatornák torkolati részeinél stb.
A dísztavakban mindenekelőtt az aranyhalak és a díszpontyok („koi” pontyok) különféle szín- és formaváltozataival, fajtáival találkozhatunk.
Hazánk köztudottan gazdag hévizekben. Naponta és átlagosan minegy 400 000 m3 meleg víz tör a felszínre, amelyet gyógyfürdők, uszodák vízutánpótlására, üvegházak, lakások fűtésére stb. hasznosítanak. Az elfolyó, de még langyos –20–25 °C hőmérsékletű – vízben számos szubtrópusi és trópusi halfaj találja meg életfeltételeit. Változatos és érdekes ilyen halközösséget találhatnk többek között pl. a budapesti Margit-szigeti dísztavakban, a Budán lévő Malom-tóban, a Pesten lévő – városligeti – Széchenyi fürdő dísztavában, a Hévízi-tóban és annak kifolyójában, Jászapátiban, Egerben vagy Miskolctapolcán.
Az ún. elevenszülő fogasponty-féléket számos faj képviseli.
Mindenekelőtt kell megemlítenünk a szúnyogirtó fogaspontyokat, melyeket 1939-ben telepítettek be hozzánk az Amerikai Egyesült Államok déli részéből. Mint nevükből is sejteni lehet, az itt élő szúnyogok ellen „vetették be őket”. Mint azt mindnyájan tudjuk, érezzük – igencsak mérsékelt sikerrel, mert bizony a szóban forgó rovarok változatlanul kellemetlenkednek meleg nyári estéken… Ezekből az apró, mindössze 3–5 cm-re növő halakból főleg a Hévízi-tóban találunk sokat.
Menyhal
Szúnyogirtó fogasponty
A szivárványos guppik, a narancssárga mexikói kardfarkú halak, széleshátú fogaspontyok vagy az apró, fekete foltokkal tarkított yucatáni fogaspontyok szintén jelen vannak egyik-másik termálvizünkben.
Ott, ahol a tisztítatlan, háztartási, tejipari, konzervgyári, vágóhídi szennyvizek a folyókba ömlenek, rendszerint több a hal, mit másutt. Főleg azért, mert e szennyvizek a halak számára még hasznosítható táplálékot is szállítanak, visznek, sodornak magukkal. Ha valaki a budapesti Erzsébet hídról lenéz az Ördög-árok kifolyójához, ott szinte mindig láthat horgászokat, nem is keveset. Nem az enyhe bűz, hanem az ott lévő halak – márnák, paducok, különféle keszegek stb. – csalogatják őket…
Szivárványos guppi
P. B.
