A honfoglaló magyarok már ismerték a halászatot, hiszen az egykori őshazában is művelték. Ezt igazolják a korabeli eszközmaradványok, feljegyzések és szájhagyományok. Legnagyobb vizeinket, a Dunát és a Balatont is többször megemlítik az egykori krónikások, valószínűleg azért, mert az új haza elfoglalásában nem kis szerepet játszhatott az itt lévő folyók, tavak halbősége, halászhatósága. A magyar címerben lévő négy folyó, mint szimbólumok, részben szintén erre utalnak.
A Kárpát-medencében letelepedett, majd a keresztény hitre áttért magyarok – már Szent István király (1001–1038) uralkodása korában – aktívan foglalkoztak a halászat különféle módjaival. Államalapító királyunk mindenekelőtt a püspökségeknek és kolostoroknak adományozott halászati jogokat és evvel együtt nagy gyakorlattal rendelkező halászokat. A királyi adományozás – hasonló elv és gyakorlat szerint – folytatódott az Árpád-ház uralkodása idején is. A későbbi korokban már főnemesek, várispánok is megkaphatták a halászati jogokat, vízterületeket.
1247-ben, IV. Béla király a Tisza parti város, Szeged halászati jogait rendezte és nagymértékben kiterjesztette. Ennek nyomán erősen fellendült az ottani halászat, olyannyira, hogy Nagy Lajos uralkodása idején (1342–1382) már mintegy 4000 (!) halásza volt a városnak.
Mátyás király (1458–1490) Visegrád térségében már halastavakat (priscinákat) építtetett, de eközben a természetes vizeken is javában űzték a halfogás mesterségét.
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.