Halak a mocsárban
Halak a mocsárban
A mocsarak területe, alakja, mélysége folyamatosan változik. Csapadékos évszakban vízmélységük 60–80 centi, sőt még 1 méteres is lehet. Ilyenkor túllépik szokványos határukat, kiöntenek, ellepik az alacsony fekvésű réteket, kaszálókat. Ezzel szemben a száraz évszakban zsugorodnak határai.
Lápokat, mocsarakat – többek között – nagyobb folyóink árterületein, a Kis-Balaton térségében, az Alföldön stb. találunk. Egyik-másikban előfordulnak a lápi pócok – melyeket még békahalaknak, ebhalaknak, kuyahalaknak stb. is neveznek. Könnyü őket felismerni, mert 7-8 cm-es testük meglehetősen zömök, pikkelyeik aránylag nagyok – melyek még a fej egy részét is beborítják –, és színük többé-kevésbé sötétbarna. Mell- és hasúszóikat egymástól függetlenül is képesek mozgatni, akár a víztestben, akár az iszapos, tőzeges aljzaton. Kis állatokat – vízibolhákat, kandicsrákokat, bolharákokat és nem utolsósorban szúnyoglárvákat – esznek. Áprilisban színük élénkké válik, és ha a víz hőmérséklete 15–18 °C, akkor kezdenek szaporodni. Növényi rostokból, törmelékdarabkokból kialakított fészekbe helyezik el az ikrát. Egy-egy ívó pár 100–200 ikrát rak, ill. termékenyít. Mind idehaza, mind külföldön már többször sikerült szaporítani őket. Ennek ellenére állományuk annyira megcsappant, hogy szigorú védelem alatt élnek.
Kárász
Ha nem is gyakran, de egy-egy csuka is előfordulhat ezekben a vizekben. Pontosan nem tudni, hogy mi módon kerülnek ide, de nagy valószínűséggel vízimadarak lábára, tollazatára ragadt ikra útján terjednek. A lápban, a mocsárban kikelő csukára nem vár valami nagy jövő, mert kevés a víz, az oxigén és a táplálék – a hal. Így aztán a lápi, mocsári csukák többsége „csökött” marad, és ha közben még a víz is elfogy, úgy a sorsuk végérvényesen megpecsételődik.
Hasonlóakat mondhatunk el a vörösszárnyú keszegekről is, melyek a csukákhoz hasonlóan csupán „alkalmi vendégként” lehetnek jelen ezekben a vizekben.
Kisebb-nagyobb állományokat képezhetnek a kurta baingok. Ezeket az alig 5-6 centis halakat – melyeknek testét ezüstfényű pikkelyek borítják – sokan összetévesztik a tiszta, oxigénben gazdag vizekben élő szélhajtó küszökkel. A kurta baingok szívesen bandáznak, úszkálnak e vizek felszínén.
Fürge cselle
