Milyen ízeltlábúak élnek nálunk?
Óriási útonállódarázs mint a rovarok osztályának sajátos ivadékgondozású, feltűnő külsejű képviselője
A kecskerák mint a rákok osztályának hazánkban ma még nem ritka, ismert képviselője
Az ízeltlábúak egyik nagy csoportja a fején egy vagy két pár tapogató-szagló funkciójú végtagot: csápot visel. Ezeknél az ízeltlábúaknál a szájszervek felépítése is azonos: három pár végtag eredetű, páros függelékből alakultak ki. Ezeket az ízeltlábúakat nevezzük összefoglalóan csápos ízeltlábúaknak (Antennata). Közülük az egyik nagy, igen változatos testfelépítésű csoport legtöbb képviselője megmaradt az eredeti életközegben: a tengerben; aránylag sok még köztük az édesvízi, nagyon kevés viszont a szárazföldi életmódú. Ők a rákok (Crustacea). A csápos ízeltlábúak másik nagy csoportja a szárazföldi életmódhoz alkalmazkodott. Náluk légcsöves légzés alakult ki, ezért őket összefoglalóan légcsöves ízeltlábúaknak (Tracheata) nevezzük. Közéjük tartozik néhány kisebb fajszámú és csak részben közismert csoport – pl. százlábúak (Chilopoda), ikerszelvényesek (Diplopoda) – mellett az állatvilág magasan legnagyobb fajszámú csoportja: a rovarok (Insecta). Arra itt nincs módunk, hogy a rovarvilág – meglehetősen bonyolult – ma érvényes rendszerét itt bemutassuk. Ezért csak röviden utalunk arra, hogy van a rovaroknak egy fejlődéstörténetileg ősibb, de nem egységes eredetű csoportja, amelyekre az jellemző, hogy elsődlegesen szárnyatlanok (Apterygota). Emellett van egy fejlettebb, és számos bizonyíték alapján egységes eredetű és jóval változatosabb másik csoport, amelynek tagjai elsődlegesen szárnyasok (Pterygota: pl. kérészek, szitakötők, egyenesszárnyúak, poloskák, kabócák, recésszárnyúak, bogarak, hártyásszárnyúak, lepkék, kétszárnyúak), és szárnyatlanságuk csak másodlagosan, mint leegyszerűsödéses jelleg (pl. bolhák, tetvek) jön létre.
Az ízeltlábúak másik nagy csoportja – szintén eredetileg tengeri életmódú ősi alakokból kiindulva – teljesen más úton hódította meg a szárazföldet. Náluk a csápok elcsökevényesedtek. Harmadik fejszelvényükön sajátos, eredetileg ollószerű felépítésű végtag, a csáprágó található, az egész csoport erről kapta a nevét: csáprágós ízeltlábúak (Chelicerata). A következő fejszelvény végtagja, az ún. tapogatóláb tölti be a csáp funkcióját, míg az utolsó két fejszelvényen járólábként működő végtagok vannak. Ha még a két elülső, járólábakat viselő testszelvény is a fejhez csatlakozik, ún. előtest jön létre, amelyhez ily módon négy pár járó végtag tartozik. Közismert csáprágós ízeltlábúak pl. a skorpiók, a pókok, a kaszáspókok, az atkák és a kullancsok.